Magyar Csaba : A templom egere

Nyomtatás

Egy padláson felejtett paplanban,

két éve születtem, a paplakban.

Szüleim, mint aféle szürke,

vándor mezei egerek,

sohasem kerestek kenyérre eleget.

Noha átrágták magukat ezernyi gondon,

nem várta ?ket se Párizs, se London.

De ki egy kisegér, hogy firtassa sorsát,

megbújva majszoltuk a lehullott a morzsát,

melyb?l mind kevesebb jutott,

miután jóanyánk csapdába futott.

Meggyászoltuk mind a templom hideg kövén,

Apám, én és hét gombszem? öcsém.

Ám a baj cs?st?l jön mondják,

hogy apám megfújt egy templomi ostyát,

utolérte végzete.

Talán ha hitt volna a karmában,

nem kódorog sajtért a kamrában.

Dehát az éhes gyomor csak korog,

a cirmos gyilkos kéjjel lecsapott,

apámból s a sajtból sem hagyva

egyetlen falatot.

Lám, így csikordult a végzet kereke,

és lett bel?lem a templom árva egere.