Kodaj Bálint : Létpihenő

Az árnylabirintusban
levelek reményét rohanja
a sugár.
Nem tudom követni.
Bennem túl lassú már
ami veled futni szokott.
A nap ,látod, éhessé lopott,
de az antennák tányérját
forró fénylevessel tölti meg.
Sovány rügyekben bujkáló
zöld tipeg
a szorongó szürkékkel,
és a tetők mögé tűrt éggel
én is színeket fogyok.
A függőség görcsös űrt ékel
belém.
Ez a vers is ökölbe szorított
elvonási tünet.
Tétlenül toporgó létpihenő,
fogcsikorgó fájdalomszüret.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:08 :: Kodaj Bálint
Szerző Kodaj Bálint 63 Írás
32 múltam, 4 évesen rímeltem először. 7 (vagy 8?) éves korom óta írok verseket, 18 éves korom óta angolul is. Az első regényemet 11 évesen írtam, a másodikat már rég be kellett volna fejeznem. 2019 szeptemberében jelent meg az első kötetem (Blues szól a másodikon). Van 2 perzsa macskám, 26 tetoválásom, 2 orr piercingem és 1 aranyfogam (korona).