Szarka Emese : Burokban 2

  Hátul, balra a fürd?szobába nyíló ajtó, rajta egy pisil? kislány táblája. Az ajtó félig nyitva: belül egy mosdó, szélén egy törülköz?, felette tükrös szekrény, hátra kád.
    Balra el?l a gyerekszoba. Benne szemb?l egy világos barna leped?vel letakart ágy két tarka masni alakú párnával, mellette kisasztal, rajta cserepes sárga virág, egy szék; oldalt 3-4 polc tele mesekönyvekkel és plüss állatokkal. Felülr?l lámpa. Oldalt van egy nagy ablak is egyszer? fehér függönnyel. A falat virág díszítés? tapéta borítja. A fürd?szoba és a gyerekszoba  között egy 150 cm nagyságú tükör áll a falon, szemmagasságban. A földön nagy vázákban virágok. Az egész berendezésen látszik, hogy itt egy takaros, rendezett, ám egyáltalán nem gazdag lakók élik mindennapjaikat.

Anya és Gyerek

 A színpad sötét. Hangos csörömpölés. Egy edény leesik és ütemesen pörög a kövön. Nem törik el.
Reggeli világosság. Az Anya a konyhában tesz-vesz. Kopott farmert és rövid ujjú fekete pólót visel, lábán fehér papucs.
A gyerekszobában az 5-6 éves Gyerek, nadrágban és egy egyszer? pólóban éppen a polcait törölgeti. Hosszú haja mindig egy fekete csattal hátul összefogva.

Rálel egy dobozra. Leguggol, kinyitja, élvezettel nézegeti a színes fonalakat, majd az ágyra teszi és szépen kipakol bel?le.

GYEREK (Az anyjához, bentr?l a szobájából) Megmutatod, hogy kell hímezni?
ANYA  (Abbahagyja, amit eddig csinált, megtörli a kezét és odamegy a Gyerekhez. Ránéz a kiterített holmikra.) Ez gobelin, nem hímzés.

 Az Anya helyet csinál magának az ágyon, ölébe veszi a darab anyagot és nekilát az öltögetésnek. Lassan szinte már a végére is ér. A Gyerek egyre türelmetlenebbül lesi. Nyúlkál a t? felé, de az Anya rá se hederít, élvezi a kézimunkát, még meg is böki kicsit a Gyerek ujját.

 ANYA  Jaj, ne haragudj. (Tovább öltöget)
GYEREK (Hisztisen) Jól van, most már én is tudom.
ANYA   Na, hadd lássam, hogy megy? (Átadja neki a mintát, de a Gyerek még ügyetlen. Az Anya nevet rajta.)
GYEREK Nem kell. (Bosszúsan feláll.)
ANYA   Látod? Már megint hisztizel. Te kérted, hogy mutassam meg. Ezt nem értem, miért csinálod. (Odavetve, ujjával megfenyegetve) Esténként nem nézel tévét, hanem korán lefekszel. Most megsért?dtél. Akkor csináld meg, ahogy akarod, tessék. (Feláll) Más gyerek örül, ha megmutatnak neki valamit.

 A konyhába megy, mosogat. A Gyerek keser? örömmel huppan le a gobelinhez, de egyre ügyesebben, szaporábban varr. Néhány perc múlva az Anya befejezi a mosogatást és nekilát eltörölgetni az edényeket.

 ANYA Nem tudom, mit képzelsz magadról. Más gyerek tiszteli a szüleit, rendesen viselkedik. Rossz hatással vannak rád az óvodástársaid.

 A Gyerek feláll és a szobája ajtajának sarkából játékosan, nevetve nyelvet ölt rá, minden harag nélkül. Az Anya lecsapja az éppen kezében lev? edényt és hatalmas, gyors, hangos trappolással a Gyerekhez rohan, aki erre megijed, éppen befordulna, visszamenekülne a szobájába, de az Anya oldalról elkapja. A Gyerek kezéb?l kiesik a kézimunka.

 ANYA  Ezt is az óvodában tanultad?

 Lekever neki egy csattanós pofont, mire a gyerek bal fülbevalója kiröpül a füléb?l. A hirtelen csöndben hallani, ahogy leesik és elgurul. (A kés?bbiekben többet egyáltalán nem látni a fülében fülbevalót.) A Gyerek leborul el?tte, átkarolja a térdét és sírva, szipogva kérleli.

GYEREK Ne bántsál, jó leszek. Inkább bemegyek a konyhába, kihúzom a fiókot és megölöm magam egy késsel, csak ne haragudj rám.
ANYA  (Felháborodottan, de csillapodottan) Ugyan, ne beszélj már hülyeségeket, hát tudod, hogy szeretlek, de így akkor sem viselkedhetsz.

 Lehajol érte, magához szorítja, ? is elérzékenyül. Ringatja picit, de mozdulatai merevnek hatnak, míg a Gyerek tovább szipog.

 GYEREK Nagyon szeretlek, anyu.

HARMADIK JELENET

Néhány évvel kés?bb.
Anya, Apa, kés?bb Gyerek

 Az Anya sötét kosztümben, indulásra készen, de még papucsban. Az Apa világoskék ingben, szürke öltönyben és sötét, mintás nyakkend?ben áll az étkez?ben. A fehér csipkével terített konyhai asztalon egy tányér és egy kanál. A telefonasztalon egy telefon.

 ANYA  (Leül az asztalhoz) Milyen jó volt még a vállalatnál!
APA Ja, a m?szakisoknál se volt rossz dolgom.
ANYA (Nosztalgikusan) Reggel nyolcra kényelmesen beértem, a lányok néhány percet késtek. Addig én begyújtottam a rezsót a kávé alatt. Munkához láttunk, közben trécseltünk.
APA De most itthon vagy, nem kell külön elmenni dolgozni, be a városba ezekkel a kiszámíthatatlan buszjáratokkal. Itt van minden, bármikor feljöhetsz WC-re menni, vagy kényelmesen elkészítheted az ebédet.
ANYA  (A kényelmesen szóra elfintorodik) A menzára mindig pontban délben lementünk. Találkoztunk a többi osztályon lev? ismer?sökkel. Jókat nevettünk, beszélgettünk. Ismertük egymást.
APA És játszottatok a számítógépen. F?munkaid?ben.
ANYA  De csak néha.
APA (?is leül) Már akkor se szeretted annyira a gépet.
ANYA (Hangsúlyozottan) Nem arról van szó, hogy nem szerettem, hanem hogy egyszer?en nem voltam hozzászokva. A Shokoban játék az más volt, az lekötött. 
APA Hát ez az, de most már igazán nem mondhatod, hogy nem vagy hozzászokva.
ANYA Nem értek hozzá.
APA Mert nem úgy foglalkozol vele, ahogy kellene.
ANYA (Felháborodottan enyhén az asztalra csap) Ne mondd, hogy nem foglalkozom vele, mert meg?rülök! Mikor érek rá még külön babrálni vele? Ki fogja megcsinálni a házimunkát, he? A cseléd?
APA Mondtam már, hogy vegyünk fel egy embert, aki nyáron hetente lenyírja a füvet, vagy esetleg itt bent is takarít, és ennyivel is kevesebb lenne a gondod.
ANYA Persze, majd egy idegen fog a kertemben meg a házamban járkálni. Tudod, mikor engedném meg! Az persze eszedbe se jutott, hogy te is segíthetnél, ugye? 
APA Nekem más dolgom is van.
ANYA Ja, persze, és micsoda? Ott ülsz az újságaiddal a nappaliban, és szólni sem lehet hozzád, na meg, meg se hallod.
APA Mi az, hogy az újságaimmal? El?ször is én maximum két újságot olvasok, meg a HVG-t. Dolgozom. Neked az a pihenés, ha moshatsz vagy a kertben szórakozhatsz, nekem pedig, ha olvashatom a számítógépes újságjaimat.
ANYA (Feláll, a széke mögötti táskában kezd el pakolászni) Ja, persze, szórakozás. Azt akarod, hogy úgy nézzen ki a háztájunk, mint egy szemétdomb? Akkor minek a kert? Mondtam, adjuk el a házat. Te semmivel nem tör?dsz, semmit nem gondozol, akkor meg minek?
APA Én építettem vagy nem?
ANYA Mi építettük, tudtommal. (Elmélázva) A gyerekkel a hasamban emeltem a nagy téglákat.
APA (Feláll) Jó, mindegy. Most ez a munka van, valamib?l meg kell élni.
ANYA (lehangoltan) Igen. Ez a munka nem olyan, hogy reggel nyolctól délután négyig tart, hanem folyton ezt kell csinálni, reggelt?l estig, benne kell lenni, követni a jogszabályok változásait. Foglalkozni az ügyfelek bajaival. Te is folyton mész ügyet intézni, nekem meg itt a háztartás is.
APA És? Van más választásunk? Most ezt úgy mondod.
ANYA Jól van, hagyjuk abba, mert csak ideges leszek.
APA Lementem, majd jövök. (Lépcs?n el)

 A Gyerek jön. Cicanadrág, világos blúz, kopott sportcip?, hátizsák. Csukódik a bejárati ajtó. Köszön, majd bemegy a szobájába. Lepakolja a táskáját, kipakol bel?le az asztalára. Az Anya eközben készül?dik, öltözködik. Kihozza a fürd?szobából és felveszi a csizmáját és egy fekete blézert, ide-oda megy. A tükör el?tt nézegeti magát büszkén, végigsimítja öltözékét,  mosolyogva csinosságán.

ANYA   Na, milyen volt a suliban? (Továbbra is a tükörben nézegeti magát, majd odafordul a Gyerek felé.)

 A Gyerek felvidul, mesélni kezd.

 GYEREK Ma semmi érdekes nem történt, leszámítva, hogy tornaórán életemben el?ször, (felfelé nézve sietve helyesbít) na jó, jelen életemben el?ször sikerült felmásznom a kötél majdnem legtetejére. És nem is volt téliszonyom, amikor lenéztem.
ANYA Tériszonyod, kicsim.
GYEREK (Cserfesen) Igaz, hisz imádom a telet, a nyártól már inkább viszolygok…
ANYA   Ott az ebéd, egyél, mert kih?l.

 A Gyerek most leül, de még mindig örömmel mesél tovább. Az Anya mosolyogva pillant le rá, de látszik rajta némi türelmetlenség; magához veszi a válltáskáját.

 GYEREK Lejönni már nehezebb volt, mert a kötél kicsit felhorzsolja a tenyeret. Utána fejenállás következett, de az már nem ment valami jól, csak egy mikromásodpercre tudtam megállni a fejemen, aztán átgurultam újra és újra, körforgás szer?en, de én pont ezt élveztem. Azt hiszem, nem is akartam megállni, nem az volt a célom. Persze a tanár ezt másként látta. De amikor megállunk, az olyan mintha kiesnénk valahonnan, nem? (hadarva) Képzeld, az of?néni azt mondta, ha valakinek száz ötöse lesz, az még idén is kap dicséretet, nekem pedig már százkett? van!
APA (A lépcs? aljáról) Megyünk?
ANYA  Igen. Majd jövünk. Szia!
APA Szia!

 Záródik az ajtó. Felb?g egy kocsi motorja. Elmennek. A Gyerek ül némán, kezéb?l kiesik a kanál, a rizs ráfröccsen az arcára. Szomorúan néz el a tálja fölött.

Legutóbb szerkesztette - Szarka Emese
Szerző Szarka Emese 27 Írás
Senkisem ... * 1982. Janus arca 22.