Ott állt komoran, rés nélkül. Azért így is akadt bejárni való. Néhány ház, a kisudvar, a lépcsőház. Fölült a gesztenyefára. Szerette elnézni az embereket, ahogy Mári néni mindennap felöltöztette a tacskóját a sétához, ahogy Laci bácsi pipázva beszélgetett magával, ahogy egy kismama megevett négy üveg uborkát, ahogy egy állástalan színész gyakorolta következő meghallgatásra, ahogy Petike betegséget szimulálva elmaradt az iskolából és most hősnek képzelve magát hadakozott egy fakarddal a kezében. Ennyi öröm mellett is zavarta valami a tűzfalban. Mi lehet mögötte, mi a célja, mikor fog összeomlani, és akkor ráomlik-e a házra? Szerencséjére Péter dr. épp akkor kísérletezett ki egy tűzfal átrepülő minikészüléket, ezt elcsente és fölutazott vele a magasba, nem tudom meddig tartott, de azután a macska olyat látott, hogy örökre elszaladt. Ezer Mári, Juli és újabban Sophie nénik öltöztették kutyájukat, ezer Laci, Ede, és Tom bácsi pipázgatott, ezer Petike, Jancsika és Harryke fakardozott… A tűzfal rezzenéstelenül figyelte a macskát.
– Látod, mindig mondtam, amikor hozzám dörgölőztél, hogy nem neked való ez a látvány, de te nem hallgattál rám, mert komor voltam és hallgatag, látod, most örökre elmész?!
– Igen, de ez így természetes, nem igaz? – ezzel elfutott, hogy megváltsa a világot.
*****************************
Legutóbbi módosítás: 2019.10.11. @ 13:03 :: Adminguru