Kerekesné Varga Veronika : Vétettél

Azt hiszem nincs más baj,
csak a gyomrom korog.
Tudvalev? az a kínos,
szégyenteljes régi dolog,
hogy a cseng? gyümölcsök
kertjét keletr?l
Kerubok és villogó pallos
lángja ?rzi, jaj az ember alig gy?zi
újraéleszteni magát magjaiban,
kiknek vére a földr?l
az Úrhoz rohan könyörögni
oltalomért, és lakol a drága
anyag term? erejével!
Ha nem kéne annyit hajbókolni
azért a hajtásért, mit rágcsálni lehet,
levesbe tehet
az a b?nös ember,
akkor más volna: egyszer
szüret, kis szünet után
következne a délután heverész? öle,
veled, és megtiltanánk minden
névtelen állatnak, hogy nézzen,
nem szomorkodnék,
hogy nincs pénzem,
és te sem tudnád mi az,
a kertünkben nem teremne gaz,
csak sugaras szép dinnyék,
amit legjobban szeretnél,
de soha nem adott neked
az az ostoba föld,
csak magát ajánlgatja föl
szemérmetlenül, mert vétettél,
mert abból vétettél.