M. Laurens : A KÖLTÉSZET KIVERT KUTYÁJA

Nyomtatás

M. Laurens

A KÖLTÉSZET KIVERT KUTYÁJA

Vagyok a költészet kivert kutyája,

Ki hiába vonyít, vagy morogva küzd,

Kinek hasztalan csahol csak pofája,

Fenn kutyába sem veszik: csak a tetük.

Kaparhatok én a papírra bármit,

Mind az árnyékszék bűzös mocskába jut,

A szeretet s igazság, mit se számít,

Ember-emberrel vív, ebül háborút.

S jaj annak, ki nem a sátán kutyája,

Csak holmi szegény nyomorult kóbor eb,

Nem nyalja gazdájának retkes talpát,

S a dobott konc után, nem jókor liheg.

Néha szabadon engednek egy kicsit,

És hálából csóválhatom farkamat,

Kaparhatok magamnak gödröt picit,

Mibe belefér: e kihányt gondolat.

Budatétény  2018. november 17.