billegek előre hátra
gyermeknek képzelem magam
fakardos világbátra
hintalovon boldogan
köröttem felnőtthangok zúgnak
én sikítva kacagok
a világot még nem látom rútnak
egyforma szépek a kicsik és nagyok
billegek előre hátra
mesékbe képzelem magam
szemem lehunyva hátha
az idő úgy kevésbé rohan
fejemben elmúlt hangok zúgnak
magamban velük kacagok
e világot most sem látom rútnak
minden ugyanaz csak én lettem nagyobb
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:03 :: Ernst Ferenc