Miért mutat az élet bús tükre
ígéretet s reményt, óh, hasztalan,
ha múlnak a percek s helyükre
új boldogság nem szalad?
Mert ki van szabva mennyi az éj,
s fény gyöngye meddig hullik arcunkba,
jön a kétség, s szívünk vég-alakért
már hiába hazudna.
Lehet, der?s arccal itt ül ?is,
de ki tudja holnap szép lesz-e még
s mid?n sírját jegenyefák ?rzik,
álmából felkeltenéd?
A balga id? oly bután vesz el
jót s rosszat múlt-létünkb?l egyaránt,
hisz hol Hajdan-Jöv?k egybekeltek,
ott hívogat holt-hazánk.
Szökevény öröm, rövid perceid
szelencébe rejteni nem lehet!
Hát nem engeded, hogy ábrándbeli
szívbe véssük jeledet?
