Kovács Henrietta : Hazug tükör

Miért mutat az élet bús tükre
ígéretet s reményt, óh, hasztalan,
ha múlnak a percek s helyükre
új boldogság nem szalad?

Mert ki van szabva mennyi az éj,
s fény gyöngye meddig hullik arcunkba,
jön a kétség, s szívünk vég-alakért
már hiába hazudna.

Lehet, der?s arccal itt ül ?is,
de ki tudja holnap szép lesz-e még
s mid?n sírját jegenyefák ?rzik,
álmából felkeltenéd?

A balga id? oly bután vesz el
jót s rosszat múlt-létünkb?l egyaránt,
hisz hol Hajdan-Jöv?k egybekeltek,
ott hívogat holt-hazánk.

Szökevény öröm, rövid perceid
szelencébe rejteni nem lehet!
Hát nem engeded, hogy ábrándbeli
szívbe véssük jeledet?

Legutóbb szerkesztette - Kovács Henrietta
Szerző Kovács Henrietta 79 Írás
1991.10.20., Debrecen - a kemény tények....:) ÃÂrni, írni, írni... egyszer álmomban egy cseresznyefán ülő fiú megkérdezte tőlem, hogy mikor lennék a legboldogabb? "Akkor - feleltem - ha mindig ősz lenne, én pedig egész életemben egy fa alatt ülve írhatnék..." Ez persze így nem teljesen igaz, de majdnem... :) "Mint minden emberi lény, képes vagy szeretni. Hogy tanultad meg? Nem tanultad meg: hiszel benne. Hiszel benne, és szeretsz." /Paulo Coelho/