Böröczki Mihály - Mityka : Telefonkór

Nyomtatás

A fiam, lányom indaként befon,

s a tekerék-zsinór,  a telefon,

az idő megy, föltarthatatlanul,

nem szorít össze és nem is lazul,

de bízz benne, hisz akad rajta rés,

mit elfoglalhat a fölismerés,

s úgy esténként, a fogmosás után,

pár másodpercet rám szánhatsz talán,

vagy míg kinyitod kocsid ajtaját,

megérdemel egy gombnyomást apád,

hogy érezzétek, várja a szíve,

s a régi dallam álomba vigye,

nem az a baj, hogy beteg,  vánszorog,

de melegítené a hangotok,

nehézkesen  tápászkodik föl és

a lelkén régtől lazul a kötés,

az élet mégis visszabíztató,

nem is fülének hiányzik a szó,

csak oázásotok, mi mennydörög,

fél  éjszakányi ringatás fölött.