Kép: Kok Annamária
elindulok
határaimon túlra
itt hagyva a bennem
dúló forradalmakat
migrálok
sajátos világom enged
útlevelem
lapjain múltpecsétek
korszakok furcsa
hieroglifái
zsír és kávéfoltok
gyűrődések mentén
elmosódott
régi képletek
ködfoltokat
idéz meg a láz
leigáz meggyaláz
ónos esővé
varázsol megfagyott
mosolyod hidege
szakadt idegek
harcolnak félrehangolt
gitárhúrokat idézve
a túlsó partról nézve
minden oly idegen
bemutatkozom aztán
bemutatok annak
a valakinek
kitől azt kérdeztem
hinni minek
hitetlenek között
kivel összeötvözött
a múltam
kinek arcát lenyúltam
ki ott ül belül
és végig simít
kegyetlenül
amíg csak élek
