Megfordul burkában az éj,
a szó, mint a pók behálóz.
Bolyhos fényt sző a holdkaréj
minden kutyaugatáshoz.
Mentenéd a menthetetlent
lázongva. Nincs időd elég
várni a mennybemenetelt,
míg benned a föld tüze ég.
Hited is kétségnyi, bármit
ígér koncként csak a holnap.
Mit számít elvakítottnak,
aki hamis istent áldott,
hogy a hajnal se vet lángot
többé rá, ha kiviláglik.
