Marthi Anna : Angyalszárny-

2016.09.14. Marthi Anna Vers 1
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

Nem nézett még fa ennyire áthatóan, göcsörtös odva: látó szeme.

Nem mondtam ki semmit ennél szomorúbban és mégiscsak boldogan.

Érezhet-e még irántad egy tanítvány, mert sorsa kerülőútján végre

rögeszmétlenné szépülhetett a lassú értelem? Hiánytalan a döntésre

képtelenségek forma-bontotta árja. Elindulásra hívó, száradó indulat

viszi bölcs botként, lépteid nyomában, mindentlátó indulatnélkülisége

vak legyen-e, szemfényvesztések maroknyi szeretetével ujjbegyein.

Másféle érintése földrészeket fog ki, míg e hálóban temérdek szóval,

vonásait tenger rajzolja meg, közelebbé, hol itt – hol ott felbukkanó

angyalszárny-vitorlással és igazi festetlen Nagylelkűség anyahajóval.

Legutóbbi módosítás: 2016.09.14. @ 18:33 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak