Hogy mit érzek,
nem tudom.
Szeretném,
ha gondolatom szabad,
szívem pedig tiszta lenne.
Meghal az ész,
hadat üzen a szív,
összecsavarodik minden.
Érzem a bűzt.
Nedves a fal,
készül a penész.
A szív felakasztja magát-
agytekervénnyt használ-.
A lekem vasoszlopnak ütközik.
Olykor szeretnék megszűnni létezni.
Néha kijárok a vasút mellé.
Nézem a vonatokat, ahogy
megpróbálnak sietni…
Szerettem azt a lányt,
aki közeldő vonatként
először érintette szívem.
A rozsda tovatűnt,
és én újra éreztem.
Néha kijárok a vasút mellé.
Itt szoktam verset égetni.
Gondolatommal gyújtom lánga,
Szívem teszem hamutálnak.
Érzem,
hontalan vagyok.
Látom, hogy versem oda,
gondolataim ott vannak sínek alatt
szívem pedig hamus és lyukas.
Legutóbbi módosítás: 2016.04.17. @ 18:10 :: Nagy Egon