Marthi Anna : Borok

 

 

Csak egy bor vár régóta rád, ajka vér, színével

bontódik a szabadság különc megvilágosodása.

Csak egy csók vár megújulásra, lágy öblű pohár

folyékony nedűt táncoltat, szenvedélyt táplál.

Csak korty víz vár a tisztulásra, a lelkem is égbe

szökken egy pillanatra, és átutazza a végtelent.

Elmét ráz kaleidoszkóp álmunk, betűk másznak,

mire rendeződnek: boldogságunk megformázva.

 

Legutóbbi módosítás: 2016.04.18. @ 08:18 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak