Seres Rebeka : Szerettelek

Nyomtatás

Szerettelek,

pedig te rám se néztél.

Szerettelek,

pedig te hozzám se szóltál.

Szerettelek,

pedig te elmentél mellettem.

Szerettelek,

pedig te belém rúgtál.

Szerettelek,

pedig te kihasználtál.

Szerettelek,

pedig te megaláztál.

Szerettelek,

pedig te elhagytál.

Szerettelek,

pedig te összetörtél.

Szerettelek,

pedig te elmentél.

Szerettelek,

pedig te nem érdemelted.

Szeretlek,

pedig még most sem érdemled. 

—————————-

Gyakorta van ez így… vagy talán mindig. De attól ez még felsorolás, nem vers. Az ismétlésnek akkor van értéke a versben, ha egyben fokoz is. Pl. Kosztolányinál: 

Azon az éjjel
az órák összevissza vertek.
Azon az éjjel
holdfényben úsztak mind a kertek.
Azon az éjjel
kocsik robogtak a kapunk alatt.
Azon az éjjel
könnyben vergődtek a fülledt szavak.
Azon az éjjel
égett szobánkba gyertya, lámpa.
Azon az éjjel
féltünk a borzasztó homályba.
Azon az éjjel
arcunk ijedt volt, halavány.
Azon az éjjel
halt meg szegény, ősz nagyapám.

Azon a reggel
csupa rokon jött, sirató nép.
Azon a reggel
sürögtek az öreg mosónék.
Azon a reggel
kendővel kötötték fel gyönge állát.
Azon a reggel
lassan vezettek a földúlt szobán át.
Azon a reggel
rozsdás pénzt tettek kék szemére.
Azon a reggel
riadtan bámultam feléje.
Azon a reggel
csak hallgatott makacs ajakkal.
Azon a reggel
olyan volt, mint egy néma angyal.