Horváth Melinda : Isten, legyél

Nyomtatás

úgy kilencévesen házadban

dióscukor mintázatú oszlopokra

májusi litánia illata tekeredett,

és lila fürtökben orgonaszó,

hittelek,

-mint általában a jót-

istenemberkék ültek az első négy padban,

egy emberisten odafönn (a karzat és a kántor felett,

valahol a (mára beszűkült) végtelenben)

most szavakat keresek; 

kiégett agyagban egy vajpuha fohászt:

hazugok, nehezek, belőlem rosszak,

a „határtalan”  tompa  

koppanással nálam véget ér…

egymásra dermedt ujjaim között

féléber imák roppannak szét;

„bocsásd meg a mi vétkeinket”

miképp’, ha nem vagy,

én is megbocsátom…

Isten, legyél…