Rideg ágyban ébredtem ma…
Egyedül hagy város zaja.
Dombtető, mit másztam, néma…
Reggelente üres néha.
Fekete a város, de szép…
Elém táruló üres kép.
Mégis oly teli s zavaros,
alant a Duna partot mos.
A nagy hangyavár közepe,
mély rejtélyekkel van tele.
Erőszakkal hullámzik el,
felette senki nem figyel.
Csak távolba néz a szempár,
a Gellérthegy és még mi vár…
Ide látom fénylő fotód,
hídról felém lencséd fogod.
Mozdulatom mily eleven,
de képpont vagyok képeden.
Kettőnk közül csak én tudom,
hogy ott hagytam a kéznyomom…
…képen a fénylő gépeden,
hol intett neked két kezem.
Tán megtörtént a helycsere,
mert hídon állok merengve…
Dombra nézek, min én álltam,
Most is a te fényed láttam?
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:14 :: Furuglyás René
