Zöld vízen tétován pöfög? komp –
égbe nyíló házak, felh?kbe foszlott hegyek,
hajók áradata, szampák, szerpentinek.
Ködök árnya az emlékezés hálójában:
utak, nevetések, elmúlt h? szerelmek,
arcok, lebbenések, gondoskodó kezek.
Füstöl?k illata: mennybeszállt remegés,
hitek, révedések összetört imája,
múltak, ébredések kesernyés homályban.
Úszó köd a hegyen: kopott kaleidoszkóp;
képek, fajok, színek, kedvek
– félszárnyú pillangók – benned keveregnek.
Te voltál minden ismeretlen…
Utazol, futsz, rohansz, megpihensz a vízen,
s amint lebeg a komp, rád ébred a jelen.
Hongkong, “Star” Komp
