Minden él?lény a fény felé törekszik. Fény nélkül nincs élet. A magok gyököcskéi a földb?l felfelé indulnak, a nap els? sugarai segítik ?ket, hogy onnan kibújhassanak, a gyökerek szárt növesszenek, virágot, gyümölcsöt teremjenek. A hosszú tél után a tavasz hozza el nekünk, embereknek is a megújulást. Egyre hosszabbak lesznek a nappalok, a sötét éjszakák pedig rövidülnek. Kinyílik a természet, kitárul a világ el?ttünk. Sajnálom a sarkok közelében él?ket, mert ott sokáig tart a téli sötétség. Csak abban a rövid nyárban, ami nekik adatik, részesülhetnek a fény gyönyör?ségeiben. Ilyenkor minden percet kihasználnak. Az állatok nászt ülnek, szaporodnak, megélénkül az élet, a feketét, szürkét felváltják a színek, az emberek kimozdulnak jégkunyhóikból, a fagy páncélja felenged, csodálatos, élénk színekben pompázik a mez?, az erd? fái lombosodnak.
A világosság legy?zhetetlen. A szíveket is melegíti a fény, a sötét gondolatok elt?nnek, vidámság, er?, remény költözik helyükre. A legsötétebb helyzetb?l, kilátástalanságból is ki lehet jutni, ha arra gondolunk, hogy el?ttünk a cél, nekünk világít, mutatja utunkat. Értelem, akarat, er? gy?zhet szenvedéseink, nyomorúságunk felett. Ha elfogadod magadat olyannak, amilyen vagy, ha felismered, milyen tulajdonságokkal rendelkezel és milyenekkel nem, szeretni tudod lényedet, a körülötted él?ket is. Ha hibáiddal szembe tudsz nézni, és meg tudsz változni, jobbá lehetsz. Ha bajaid, szenvedéseid forrását felkutatod, elt?rheted a megpróbáltatásokat, er?sebb lehetsz. Nem mások okozzák gyötrelmeidet, te magad döntesz, melyik utat választod, a könnyebb és gyorsabb érvényesülést, vagy a nehezebbet, lassabbat, de eredményesebb jöv?t. Megtalálod életed értelmét, mert minden fájdalmad, örömöd benned van, bel?led születik.
„Kijöhetsz a legsötétebb alagútból, láthatod a fényt, a mély kútból kimentenek, kijutsz a titkos kapun a fényes, virágos mez?re. Minden rossz jó valamire. Mindennek, ami veled történik, mélységes oka van. A legy?zhetetlen világosság akkor is fénylik, ha a világban nagy a sötétség, betegség, veszteség, halál, pusztulás. A fény mindenütt világít… Legy?zzük a sötétséget, világosságot gyújtunk ott, ahol a legnagyobb szükség van rá… Bízz magadban, és eléred a teljes világosságot, mely legy?zhetetlen!” /Müller Péter: Gondviselés/
Péter és Pál is gy?zött, mert felismerték azt, hogy csak úgy tudnak továbblépni, ha szembenéznek gyarlóságaikkal, hibáikkal, és látják a célt, amit elérni szeretnének.
Péter tizenhét évesen tért le útjáról. Szülei nélkül nehéz volt ebben a szomorú világban megmaradni. Ritkán jutott valami kevés jövedelemhez, azt pedig hamar felélték. A borsodi zsákfaluban igen szegény körülmények között teng?dtek. Agyagos földjükön alig termett valami, állatokat nem tarthattak, mert nem volt mivel etetni ?ket. A város több km-re volt t?lük, ott sem talált munkát. Péter három kistestvérér?l gondoskodott, ? volt a legid?sebb. Édesapja régen elhagyta a családját, édesanyja meghalt. ? lett a családf?. A felel?sség súlya hatalmassá n?tt, az ? válla még nem bírta el azt. Amíg élt édesanyja, elvállalt minden munkát, ami a faluban adódott, hogy gyermekeit elláthassa. Aztán megbetegedett és egy év múlva eltávozott az égi mez?kre. Ekkor Péter tizenhárom éves volt. Így végezte el az általános iskolát, de továbbtanulni nem tudott, nem hagyhatta felügyelet nélkül testvéreit. Rokonai az ország távoli vidékén éltek, így senki nem segített nekik. Pétert a közeli erd?gazdaság alkalmazta, de csak a nyári idényben. Ez egy négytagú család számára igen kevés volt. Alkalmanként fát vágott, felásta, kapálta a szomszéd kertjét, így kapott kevés tüzel?t, nyáron zöldséget, gyümölcsöt. Ennél azonban többre lett volna szükség, de hiába próbálkozott, sehol sem tudott elhelyezkedni. Télen a vasútnál vállalt munkát, a vagonokat pakolta ki. Ez annyira megviselte fiatal szervezetét, hogy gerincsérvet kapott, nem folytathatta a nehéz fizikai munkát. Ekkor találkozott Pállal, aki a Dunántúlról érkezett a faluba.
Pál „minden hájjal megkent”, dörzsölt fiú volt. Id?sebb lévén, hamar kiismerte Péter becsületes, ártatlan, naiv lelkét, és saját érdekei szerint azt ki is használta. Úgy közeledett Péterhez, mint aki segíteni akar neki. Felvázolta terveit. Péter naivsága miatt bed?lt a csábító ajánlatnak. Nem gondolt arra, hogy ebb?l mi lehet, csak az járt a fejében, hogy végre lesz munkája, pénze, kilábalnak a szegénységb?l, nyomorból. Könny? munkának látszott, és gyors eredménnyel kecsegtetett. Pál egy biztosítótársaság ügynökeként jelentkezett, Péternek is ezt a munkát kínálta. Ennek azonban az volt a feltétele, hogy fedezetként felajánlja kis házát, földjét, azaz azokra jelzálogot jegyeztessen be.
Péter ráállt és elkezdett dolgozni Pállal. Pár hónap múlva a biztosítótársaság cs?dbe jutott, Péter mindenét elveszítette. Hiába fordult a hatóságokhoz, nem kapott kártérítést. Egy rossz döntés minden következményét vállalnia kellett. Pál pedig, ahogy jött, olyan hirtelen el is t?nt. Péter fogta testvéreit, elutaztak a rokonokhoz, akik azonnal befogadták ?ket. Természetesen a fiúknak keményen kellett dolgozni, de igyekeztek, hogy ne legyenek ingyenél?k és ny?g a rokonok nyakán.
Néhány év telt el, amikor újra összefutott Pállal. Azóta semmit sem tudott róla, hogy elkerült falujából. Egy vásárban találkoztak, ? egy disznót vitt eladni, Pál pedig ott sétált el el?tte. Tekintetük összeakadt, és Pál megállt, közelebb jött. Öltözetén, viselkedésén látszott, hogy jómódban él. ? nem vesztette el minden tulajdonát, mint Péter. Szóba elegyedtek, és amikor Pál értesült Péter esetér?l, bevallotta, hogy ezt ? akkor el?re látta. Akkoriban ? még meggondolatlan, felel?tlen életet élt, nem számított más, csak a saját haszna, ezért viselkedett úgy, és most már bánja. Rájött, hogy jobb becsületesen dolgozni, mint mások kárán érvényesülni. Ezért megbeszélték, hogy mindenért kárpótolja Pétert, csak bocsásson meg neki, amiért ilyen nehéz helyzetbe hozta ?ket. Péter is elismerte, hogy hiba volt hebehurgyán beleugrani egy olyan ismeretlen munkába, ami hihetetlen gazdagságot ígért, de nagy kockázattal is járt. Most már tisztában van azzal, hogy mindezt a tájékozatlanságának, tapasztalatlanságának köszönheti. Barátok lettek, újra együtt dolgoznak. Tanultak a múltban elkövetett hibákból, és látják céljukat, az utat, amelyen együtt fognak haladni tovább. Értelemmel, akarattal, jóindulattal el?bbre jutnak. Így lesz életük teljes, fényes. Minden sötétséget, szenvedést, ami a múltban történt, elfeledhetnek.
A világosság legy?zhetetlen.
Legutóbbi módosítás: 2011.04.01. @ 11:26 :: Kühne Katalin
