Kép:Horváth Piroska: Föld ráncai
Ráncaid
hullámverte arcvonás csak
porcelán szépséged védjegye
mint megannyi színes
korallzátony
gyűlnek az évek
az imák
a fohászok
bennem ring mind ma is
megnyugtat
felkorbácsol
hogy naponta megvédjelek
időtől
viharok haragjától
mely egekig szökik
visz
repít
rád simul mint az árnyék
ölel
csókol
eléget
letépi láncaid
hogy végleg elengedjen
Ne félj
velem baj nem érhet
összezárt útitársak vagyunk
a hullámtalan
narancs-öblökig
hol Isten vár ránk
megcsendesedik a tenger
s kisimulnak újra
ráncaink
Legutóbbi módosítás: 2010.07.29. @ 14:29 :: Seres László