Kavyamitra Maróti György : Három röpke vers

Nyomtatás

Megomlott, megromlott id?ben

ugyan, miféle életet éljek?
Romoljak meg végleg?
Romoljak, omoljak
szerteszéjjel?

Hol a múlt?

Egy öreg – akár magam, ha lennék –

a kis kápolna el?tt (mir?l már írtam rég),
aki fémdobozok gy?jtéséb?l él,

hajnalrészegen motyogja:

„Van jöv?je, van: de nincs múltja…”

Els?ben magamra veszem motyogását,

aztán rádöbbenek: fordítva van.
Nekem múltam van csak:

a jövend? oly bizonytalan.

Guhanlat*

Nincs itt komor kés, és
guhanlat se, Mama!
Csitt! itt kémbeszállt a
dogból lantiság.
Csitt, ki szemét és gamma

(mint egy c-dúr kisgyerek),

kinek vedelték a tájékát.

Csitt! itt mórszokás a
guhanlat, Mama már.

(Janó Katszolan  dogból lantiság.)

Csitt! Ki rám tesz ma gamma magányt.

Ugye, mindenütt rend van már?

Újra mély e vel?, csak néz reád.

Gyere, gyere, gyere! adj rám h? gitárt,
gyorsan gaz! Vitálj!
Látod? Párok össze-
vissza ropnak már!

Gyere, gyere, gyere! adj rám új ruhát!
Kell egy gazfi -dal,
amit?l a napom hamarosan
zabba száll…

(*Nagyalaki Honfi Gyics? Tschikungarában írt versét magam fordítottam le.)