Egy orrhossznyi előny,
ennyit mondhatsz magadénak.
Kit a jó sors ily módon gazdaggá tett
és most meglepett arccal
önmagad vizslatod,
szíved miért szomorítod?
Ha kedvesed vár epedve,
– mert messziről világlik arcod ékessége –
a sokaságból legelébb téged vesz észre.
S mire eszmélnél, már karjaiba zár.
Lásd, e bájos fölösleg,
mit szívesen látnál másokon,
legyen szomszéd, vagy rokon,
így lészen vonzerőd!
S lettél általa
összetéveszthetetlen.
Legutóbbi módosítás: 2009.06.20. @ 09:21 :: Horváth István