Horváth István : KÖSZÖNTŐ

 

  Egy orrhossznyi előny,

ennyit mondhatsz magadénak.

Kit a jó sors ily módon gazdaggá tett

és most meglepett arccal

önmagad vizslatod,

szíved miért szomorítod?

Ha kedvesed vár epedve,

– mert messziről világlik arcod ékessége –

a sokaságból legelébb téged vesz észre.

S mire eszmélnél, már karjaiba zár.

Lásd, e bájos fölösleg,

mit szívesen látnál másokon,

legyen szomszéd, vagy rokon,

így lészen vonzerőd!

S lettél általa

összetéveszthetetlen.

Legutóbb szerkesztette - Horváth István
Szerző Horváth István 125 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.