Kühne Katalin : Tóparti merengés

 

 

 

Víz nélkül nincs élet. A vízben, vízparton rendkívül gazdag, a vízhez köt?d? és ahhoz alkalmazkodó él?világ él. Az él?hely minden apró eltérése változást okoz az ottani él?világban. A sekélyesed? vizet a növényzet változása jellemzi, a hínár, nád, sás elszaporodik, fokozatosan változik a vízparti tocsogókból mocsárrétté. Az életközösség tagjai egymással szoros kapcsolatban vannak. A helytelen emberi beavatkozás a tápláléklánc megszakításával az itt kialakult egyensúlyt felboríthatja és az egész együttest elpusztíthatja. Ez beláthatatlan következményekkel járhat az egész él?világ számára is. Nemcsak egy-egy terület épségét veszélyezteti, az egész Földét!

A vízpart párás leveg?jével, kisebb h?ingadozásaival kedvez az él?világnak. A vizekben a halak uralkodnak, a ponty, kárász, harcsa, a mocsarakban a lápi póc, csíkfélék, bodorka és a fenékjáró küll? képviseli a békés halakat, míg a durbincs, sügér, csuka a ragadozókat. A kétélt?ek között tarajos g?te, mocsári- és levelibéka a nedves közegben találja meg életfeltételeit. A vízparton szárcsák, bíbicek, barátrécék, szürke gémek, t?késrécék, jégmadarak, búbos vöcskök, vízi pockok, mocsári tekn?sök, vízisiklók, törpeegerek élnek, bújnak meg a nád között.

A sirályok csapatostól szállnak, én is szeretném követni ?ket. Ring a nád a szélben. Gyönyörködöm a lepkék színes forgatagában: farontólepke, f?zfaszöv?, vörös csipkésbagoly, kis pettyes zanótboglárka, fecskefarkú araszoló, darázs- és t?zlepke milliói táncolnak körülöttem. A leveg?ben barázdabilleget?, mezei pacsirta, vörös vércse és seregély keresi táplálékát. A sirályok a szabadság szimbólumai, megigézve nézem, ahogyan a víz felett repülnek, id?nként egy halért lebuknak, de azonnal fel is emelkednek, tovább szállnak. Nézem a hullámokat, a szell? hajamat borzolja, elgondolkodom, vajon meddig lesz még ilyen békés a táj, a tó meddig lesz tiszta, a benne él?k meddig találják meg itt az élethez szükséges feltételeket.

Eszembe jutnak emlékeim. Gyermekkoromban a Hámori-tó parti gyalogúton sétáltunk végig, amikor a fennsíkra kirándultunk. Néztük a vizet, a benne úszkáló halakat. A tapolcai kis tavon gyakran csónakáztunk, itt túl mély a tó, eszünkben sem volt megpróbálni. Sötétzöldre festette a hegyoldalban pompázó fák lombja, gyönyör? látvány volt. A tóparton horgászok üldögéltek, mi csendben haladtunk el mellettük, nehogy megzavarjuk ?ket.

A Balatont kilenc éves koromban pillantottam meg el?ször, hirtelen elém tárult a hatalmas víztükör. Egy kis villában nyaraltunk nagynénémékkel. Az üveges teraszon aludtam, az ablakon át láttam a kertet, mögötte a Balatont. A napfelkeltében gyönyörködhettem, egyik hajnalban egy kis róka is meglátogatott. Szimatolva közeledett felém, én visszafojtottam lélegzetemet is, hogy el ne ijesszem. Sokat úsztam, a stégre kifeküdve órákig napoztam. Esténként egyedül csavarogtam a környéken. Városi gyerekként örültem, hogy kiszabadultam a természetbe. Egyik percr?l a másikra hirtelen megváltozott az id?járás. A víz sötét lett, a felh?k egyre gy?ltek, kitört a vihar. Zuhogott az es?, villámok cikáztak. A szokásos helyen, egy kid?lt fatörzsön tengerészt játszottam. A szél ereje eltörte a zászlóm rúdját, a hullámok már a „hajóm fenekét” nyaldosták, a cip?m is tele lett vízzel. Egyre jobban fáztam, amikor már a közelemben dörgött és villámlott, hazarohantam. Alig léptem be az ajtón, amikor a villám mellettem csapódott be egy fába. Rádöbbentem, milyen veszélyben voltam, engem is sújthatott volna, nagyon megijedtem. Ezután viharban igyekeztem gyorsan fedezéket keresni. Emlékezetes volt ez a két hét.

Legközelebb táborban, osztálytársaimmal nyaraltam, akkor az északi parton. Jó társaság volt, akkor próbálgattuk magunkat, kezdtük feln?tt életünket. Unokatestvéreméknél is töltöttem egy hetet, ez azért nevezetes, mert a sekély vízben kilométereket gyalogoltunk, míg úszni lehetett. A nap forrón égetett, b?röm hamar felhólyagosodott. Utána már csak az árnyékban tudtam tartózkodni, jó leckét kaptam. A Velencei-tóhoz n?véremékkel kirándultunk. A nád között sokat kanyarogtunk, szárcsákkal, gémekkel találkoztunk. Szúnyogrohamban alul maradtunk, többen ?k is rajta vesztettek, de mi voltunk hátrányban, így, a túra végére úgy néztünk ki, mint a kanyarós betegek.

Nászúton a Szlovák Paradicsomban, Dedinkiben voltunk, csodás volt a hegyek koszorúzta jéghideg viz? tengerszem látványa. A forróság miatt kellemes volt a hideg vízben fürödni, de egyben veszélyes is. Férjem kés?bb vallotta be, hogy amikor beugrott és a tó közepére úszott, görcsöt kapott a lába. Ezután jobban vigyázott. Én csak a part közelében úszkáltam.  Esténként átsétáltunk a túlsó partra. Ott nagyobb volt az élet, mert a kemping tele volt sátorozókkal. Másnap a Geravi tetejére felvonóval indultunk. Fentr?l gyönyör? volt a táj, alattunk a tó, körülötte a falvak apró házai, csillogtak a színes sátrak között az autóablakok. Ide kés?bb gyermekeinkkel is sokszor eljöttünk, a csodálatos táj fensége megragadta ?ket is. ?k ugyan nehezen csobbantak meg a tóban, de a kirándulásokat élvezték.

A Fert?-tó vidékét egy egyesületi kiránduláson ismertem meg. Átmentünk a határon túlra is hajón, egész délutánt ott töltöttük. A parton kócsagok álltak méltóságteljesen, a nád között siklók, récék bújtak meg, a part menti fákat kormoránok lepték el. A fedélzeten élveztük a napsütést, ahogy távolodtunk a parttól, egyre apróbbak lettek a villák. Távolról id?nként egy-egy harangszót hallottunk, itt csend uralkodott, csupán a hajó motorja zümmögött és hullámok csapdostak körülöttünk. Egy-egy hal bukott fel a mélyb?l, majd csobbant vissza, sirály vijjogott felettünk.

Európai körutunkat gyermekeinkkel tettük meg. A Lago del Garda mellett nyaraltunk egy hétig, felkerestük a környék nevezetességeit, Sirmionét, Veronát is. Fürödtünk a tóban, esténként sokáig fenn maradtunk, beszélgettünk, néztük együtt a csillagokat. A Lago di Como-nál léptük át az olasz-svájci határt. Gyönyör? volt a hegyek karéjában megbúvó tó, a városka egyik utcájában haladtunk át a jelképes határon, ellen?rzés nélkül haladtunk át, a határon csak intettek, mehetünk tovább. Élveztük a sok alagutat, abból kibukkanva elénk táruló tájat. Az Alpokban barangoltunk, esténként mindig találtunk egy kempinget, ahol felállítottuk sátrunkat. Másnap vagy harmadnap folytattuk utunkat. A Bodensee következett ezután, ott néhány napot töltöttünk. Meglátogattuk Lichtensteint is, igazi ékszerdoboz volt a f?város. Hazafelé a Zell-am-See-nél kempingeztünk. Ez a nyaralás vége volt. Sokat kirándultunk, felmentünk a Gross Glockner hóborította csúcsára. A nyár közepén hógolyóztunk, a fiúk felrohantak a hegy tetejére, alig látszottak lentr?l. Felejthetetlen út volt. Gyermekeink élvezték a szabadságot, a fennsíkról a látványt, a jéghideg patak hatalmas kövei közé is bemerészkedtek, de hamar ki is ugrottak. Skóciába is elutaztunk, a legendás Loch Ness-t néztük meg, hajóztunk a Loch Catherine-n is. A sok vár és kastély után üdít? és felemel? látványban volt részünk a Felföldön. A mély viz? tavak misztikus légköre elvarázsolt bennünket.

Erdélyben barátainkkal, gyermekeinkkel nyaraltunk már több ízben. Megnéztük a Gyilkos-tó hátborzongatóan gyönyör? vidékét, fürödtünk a Medve-tóban, felejthetetlen élmény volt a Szent Anna-tó környéke is. Az energiamez?, ami ott észlelhet?, az évezredes múlt, a fenyveserd?k szívünket megdobogtatták.

Víz közelében, tavak mellett és tengerparton mindig valami csendes béke, nyugalom költözik belém. Fürdés közben csodás érzés kerít hatalmába. Mintha egyedül lennék a világon, felettem az ég, körülöttem a víz végtelenje. Mintha mindig itt éltem volna, mintha a sirály én lennék, aki felettem száll, vele szállok, a körülöttem úszkáló halak a testvéreim. A víz, az égbolt, a csillagok közelsége, határtalan nagysága a világ egységét sugározza, amit utoljára talán édesanyám méhében érezhettem. Egynek érzem magamat a természettel, az univerzummal. Ugyanilyen látomásaim vannak a hegycsúcsokon is. Éreztél már hasonlót? Érezted azt, hogy a felh?k felett Te szállsz, hogy a nap sugara Téged melegít, hogy a szél a Te röptödet segíti? Tóparton sétáltál-e már olyankor, amikor köd takart be mindent körülötted? Téged is beborított, megvédett? A csillagos éjszakában érezted-e azt, hogy a világegyetem része vagy, egy a csillagok közül?

 

Legutóbbi módosítás: 2009.01.11. @ 12:12 :: Kühne Katalin
Szerző Kühne Katalin 90 Írás
Nevem Hornyánszkyné Kühne Katalin. ÁÃ?rói nevem az egyszerűség kedvéért Kühne Katalin. 1947-ben születtem Szegeden, de Miskolcon élek pár hónapos koromtól. ÁÃ?rásaim az Irodalmi Rádió honlapján, CD-n és nyomtatott formában jelentek meg, elhangzottak az IR-ben. Eddig két kötetem van: Családi album (Miskolc: Felsőmagyarország, 2007), ami visszaemlékezéseimet és édesapám Töredékek a harctéri naplóból c. írását tartalmazza. A Jel a sziklán c. verseskötet (Miskolc: Irodalmi Rádió, 2007) válogatás régebbi verseimből. A harmadik idén novemberben jelenik meg Idősíkok címmel, az Uranus Kiadó adja ki, ez prózakötet. A Kláris c. folyóiratban és antológiákban szerepelnek írásaim. A könyvek, a természet, a művészetek szeretete kísért végig egész életemben. Szüleimtől, távolabbi őseimtől, barátaimtól az értékek tiszteletét örököltem, ezt próbálom továbbadni utódaimnak.