Laura Alen : tudtad ezt

Nyomtatás

… akkor

mégis ruhát adtál rám,

egy szép lélekmintásat…

a derekamra szoros ölelést f?ztél,

és simogatásodból font láncot tettél nyakamba,

arcomra vágyadat

jókedvedben így öltöztettél fel

… megpördítettél, és

libbent bennem minden fodor

De nem akartam elmenni,

mosolyoddal telepakolt b?röndömet leraktam

… hogy kívánkozhatnék én máshova?

tudtad ezt

vártál

és szemedben ott ültem már

puha szavadba fektettél

festett csókoddal betakartál          

… azóta mindig ezt éneklem:

„nincs más otthonom,

 csak te,

 mindenem vagy,

 ím életem partot ért

 … „