Horváth János : A színész halála

(félpercesek)

 

 

Elt?nés

 

– Elt?ntél – mondja a barátom, amikor húsz év eltelte után, ismét összefutunk.
– Nem tudok róla – válaszolom kissé ingerülten, és elgondolkodom. Én nem t?ntem el, mert egy pillanatra sem vesztettem szem el?l önmagam, amióta tudatomra ébredtem. ?t viszont, nem láttam egyszer sem az utóbbi húsz évben. Bagoly mondja verébnek…

A színész halála

 

 

A színésznek szerepe szerint, meg kell halnia a színpadon. Estér?l estére nagy sikert arat a játékkal, tökéletesen alakítja a szívroham minden tünetét. Felesége azonban, nem tudja értékelni a színész új szerepét, örökösen rosszalló megjegyzésekkel illeti az alakítást.
    A színész egy este, otthon próbálja az új jelenetet, amelyben megüti a guta, miután meghallja a hírt, hogy felesége megcsalja ?t. Az asszony éppen akkor lép a szobába, amikor a színész összeesik, és elterül a földön. Lehajol a férjéhez, és megtapogatja a pulzusát, de nem érzi, hogy verne a szíve.
    – Ripacs – mondja felháborodással a hangjában – még egy agyvérzést sem tud rendesen eljátszani.

 

Legutóbbi módosítás: 2009.01.05. @ 16:15 :: Horváth János
Szerző Horváth János 173 Írás
"Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…" (Váci Mihály: Valami nincs sehol) Budapesten születtem, egy Várbeli, háborús sebektől meggyötört bérházban, az ötvenes évek elején. Iskoláimat javarészt Budapesten végeztem, azt a paradicsomi másfél évet kivéve, amikor az általános műveltség megszerzése terén az első lépéseket megtettem, a szentgotthárdi általános iskola padjaiban. Az a másfél év meghatározó számomra, azóta is nosztalgiával gondolok a vidéki évek szabadságára, a Rába parti csavargásokra. A Budapesti Madách Imre Gimnáziumban érettségiztem. Tanáraim nagy hatással voltak rám. Itt sajátítottam el az irodalom szeretetét, és az amatőr színjátszás alapjait, amely később is szerepet játszott, az életem során. A BME Gépész karán szereztem diplomát 1989-ben. Ezt követően gépészmérnök-informatikusként dolgoztam a Medicor Röntgen Rt.-nél, majd egy amerikai multinacionális vállaltnál, a GE-nél, nyugdíjazásomig. Az írással Földes Péter osztálytársam, és barátom biztatására kezdtem foglalkozni, több, mint egy évtizede. Novelláim különböző antológiákban már megjelentek. Első novelláskötetem 2019 elején jelent meg Búcsúlevél nélkül címmel, amely az elmúlt több, mint egy évtized válogatásait tartalmazza.