Az es? csendesen kopogott a szélvéd?n. Egész nap esett, és úgy nézett ki, nem is akarja abbahagyni. Bekapcsolta az ablaktörl?t, és figyelte a házat. A megbízásra gondolt, arra, hogy ez, nem egy hétköznapi feladat. Érzelmileg is azonosult a feladattal, és ez megzavarta a gondolkodását. Soha nem volt panasz a munkájára. Nem volt olcsó, de aki precíz és korrekt munkát akart, hozzá fordult.
A n? az Internetr?l, nem sajnálta a pénzt. Ha elvégezte a munkát, egy páncélszekrény kulcsát kapja fizetségül. A megadott címen megtalálja a pénzt, így egyeztek meg. Biztos volt abban, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Ez az utolsó munkája, aztán befejezte. Nincs több izgalom, nincs több feladat. A keszty?tartóból el?vette a fegyvert. A cs? végére felcsavarta a sajátkészítés? hangtompítót.
Betöltötte a l?szereket a tárba. Lassan, megfontoltan végezte munkáját, a gyenge világítás mellett. A l?szerek kis kaliber?ek voltak, és gyengített változatok. A becsapódás ereje nem lehet túl nagy, a lövedékeknek a testben kell maradniuk. Egészen közelr?l kell a lövéseket leadni. Szemt?l, szembe. Nem szerette a sok vért, tisztán, megbízhatóan dolgozott. Nem bízott semmit a véletlenre, mindent precízen kidolgozott, az utolsó másodpercig.
A n?, az Interneten, két megbízást adott, és most annak örült, hogy egyszerre tudja teljesíteni mindkett?t. Nem szerette az Internetet, személytelennek tartotta. A n? azonban más volt, mint a többiek. Írásaiból sugárzott az erotika, és ez felizgatta. Ha nem ismerné magát, most azt hinné, beleesett. A feketeszem?re gondolt, akir?l a n? szokott áradozni az írásaiban. Becsülte a ragaszkodását, és szeretett volna segíteni neki. Ezért vállalta el ezt a megbízást is. A kedvébe akart járni. Ingyen is megtette volna, de szüksége volt erre a pénzre, hogy befejezhesse. – Igen, ez lesz az utolsó? – gondolta, kiszállt az autóból, és elindult a bejárat felé.
Az es?, most átmenetileg, elállt. Soha jobbkor. Utálta az es?t, nem is tartotta jó el?jelnek. De mit tegyen, most alakultak kedvez?en a dolgok. Levelet kapott, benne a címet, és, hogy most együtt töltik a hétvégét. Nem habozott, tudta, hogy itt az id?.
A lift nem m?ködött, gyalog ment fel a kilencedikre. A 938-as lakás, a folyosó végén. Szerencsére, nem m?ködött a világítás sem, megbízhatók ezek a pesti panelházak, ha dolgozni megy az ember. A folyosó végén lév? lakásból andalító zene szólt. Az ajtó könnyen nyílt, másodikra eltalálta a megfelel? kulcsot. Benyitott. Az el?tér sz?k volt, és sötét. A nappaliban sem volt nyoma életnek. Egy férfinadrág volt a fotel karfájára dobva, a fotel el?tt egy pár fekete cip?, mellette egy nyitott könyv feküdt. A kis, kerek dohányzóasztalra hanyagul ledobva, egy 95-ös méret? Triumph melltartó hevert. Ezen egy cseppet sem csodálkozott, az adottságok nem izgatták, csak a pénz számított.
Benyitott a hálószobába, ahol a nagymell? n?, és egy egzaltált külsej?, középkorú, inkább id?söd? férfi aludt. Négy lövést adott le. Pontosan célzott. Közben az internetes n?re gondolt, és jóérzés töltötte el a szívét. Teljesítette az utolsó megbízást.
Az es? nem állt el, ha lehet, még jobban rákezdett, és most már a járdákon is hömpölygött a víz az eldugult csatornák felé, útközben kis, mesterséges víztárolókat képezve. Az autójához igyekezett, de a kocsi nem volt ott, ahol hagyta. Ez meglepte, és minden idegszálával koncentrálnia kellet, hogy ne ordítson. A pisztolyt már a lépcs?házban eldobta. Kabalából, vagy azért, mert öröme telt abban, ha bosszanthatta a nyomozókat, vagy afféle névjegyként. Most ideges lett. Gyomra lassan a torkában, és tehetetlen dühében, még gondolkodni sem tud. Le kell higgadnia, tudta, de valahogy nem tudott feloldódni. Más esetben, az autójában ül, és kényelmesen hátra d?lve hallgatja a Cantata Profanát. M?velt ember lévén, kifinomult ízléssel válogatta meg a zenét, amit munka után hallgatott. Fontos szertartás volt ez, a felgyülemlett feszültséget, és a mérhetetlen undort oldandó, amit ilyenkor érzett. Undorodott önmagától, és attól a helyzett?l, ami idáig juttatta.
Az egész akkor kezd?dött, amikor Klári elhagyta. Klári gyereket szeretett volna, de neki nem lehetett. Valamilyen gyerekkori betegségének szöv?dményeként, nemz?képtelen volt, de ez csak akkor derült ki, amikor már négy éve együtt éltek, és sikertelen próbálkozásaik után, szakemberhez fordultak. A helyzet, amibe került, magalázó volt számára, de nem tehetett mást, belement abba, hogy a felesége egy idegen férfi spermájától essen teherbe. Nem tudta, pontosan mit is jelent ez, de úgy érezte, neki ehhez semmi köze. Amikor munkanélküli lett, és a fegyverviselési engedélyét is bevonták, fájó szívvel szolgáltatta be önvédelmi fegyverét. Akkor még nem sejtette, hogy egyre szorultabb helyzetéb?l, egy hirdetés útján tud majd kimenekülni, egy igen szokatlan állásajánlat segítségével.
Egy budai villába amolyan mindenest kerestek, de egyetlen kikötés volt, hogy a jelentkez? valamely fegyveres testület leszerelt, vagy elbocsátott tagja legyen, és megfelel? kiképzésben legyen része. Mintha neki találták volna ki az állást. Klári már hónapok óta feléje se nézett. Amikor kiderült, hogy nem tudják fizetni a további kísérleteket, hogy gyerekük lehessen, otthagyta ?t, visszaköltözött az anyjához. A hirdetésre hivatkozva állított be a villába, a megbeszélt id?pontban, egy másodperccel sem korábban, vagy kés?bb. Ez azonnal felt?nt a megbízónak, aki minden kertelés nélkül a tárgyra tért, miután felmérte a jelölt fizikai adottságait. Közölte, hogy olyan test?rre van szüksége, aki alkalmanként bizonyos megbízásokat is teljesít, amelyek igencsak törvénytelen, de rendkívül hatékony megoldásai lennének felmerült anyagi nehézségei rendezésének. Értésére adták, hogy nem kötelez? elvállalnia a munkát, és ha úgy gondolja, tekintsenek el attól, hogy valaha is beszéltek egymással. Azonnal igent mondott, és este már a villa egyik, számára fenntartott szobájának lakója volt.
Az eltelt öt év alatt egy tucat megbízást teljesített, és jelent?s megtakarításra tett szert. Minden simán ment, de a múlt héten olyan megbízást kapott, amit nem tudott teljesíteni. Egy harminc év körüli n?t kellett volna likvidálnia, hétéves gyerekével együtt. Egy elhúzódó gyerektartási per kapcsán merült fel a radikális megoldás. Klárára gondolt. A sok veszekedésre, és hogy nem lehet gyereke. Nem tudott igent mondani. Éltében, talán el?ször, érzelmei vezették. Undorodott magától, és egész eddigi életét?l. A legmegbízhatóbb volt a szakmában, ezt már az els? eset után bizonyította. Gondosan, precízen, és hidegvérrel dolgozott, semmi nyomot nem hagyva maga után. Csak a pisztolyt dobta el a helyszín közelében, miután lecsavarta róla, maga készítette hangtompítóját. El?ször csak a feszültségét kívánta oldani vele, egy kis fejtör? a hatóságoknak, – gondolta-, játék. Kés?bb a névjegyévé vált. Szakmai körökben, a „hidegvér?” névvel illették. És most bujkál. Ezt az utolsó munkát az Interneten kapta. A n?, aki a hirdetést feladta, a menekülés volt számára.
A parkolóba indult, arra gondolt, hogy ott szerezhet egy autót. Mindenképpen szüksége volt rá. Fáradt volt, és a pénzért is el kell még mennie. A s?r? es? megnehezítette látását. Szemben egy férfi közeledett es?kabátban. A kapucnija a szemébe húzva, az arcát nem lehet látni. A mikor a férfi elhaladt mellette, rossz érzése támadt. Megfordult, lassan, óvatosan, keze a zsebében. – Hátulról, ez a mai módi, undorító – gondolta.
A férfi célzott, és l?tt. A homlokán találta a lövés. Ökölbeszorított keze, benne a páncélszekrény kulcsával, még szorosabbra zárult.
(Budapest, 2008. január)
