(1)
Bárhol élhetsz, ha magyar vagy,
mindenhol magyar maradsz, mint
a virág, amelynek magját messze
hordja a szél – attól még hű marad
a fajta, csak barázdákat szánt az
Isten ujja, de végül bárhová is érsz,
Himnuszunknak dallamára folynak
könnyeid, ha hallod, s már jól tudod,
hogy más országban sem másabb
a vér.
(2)
Tengerekben hánykolódhatsz,
kiülhetsz a tiszta habra, vagy
vízfodor lehetsz és tündöklésed
hírét világgá sikíthatják a sirályok
– aztán, ha partot érsz, magyar
nyelven száll imád az égbe, és
a tenyered vonásaira nézve örök
térképet találsz; Alföldet, Balatont,
Mátrát és Tiszát magaddal minden
mozdulatban így vihetsz tovább.
(3)
Állampolgára szinte bármely
nemzetnek lehetsz, de tudom,
hogy emberségedben marad
a hazaszeretet, hiszen minden
magyarnak háromszínű a szíve;
piros, mint a kikövezett patak-
meder oldalán bólogató pipacs,
fehér, akár az ártatlan galamb,
mely háztetőre száll, és olyan
zöld, mint a hullámzó kukorica-
tábla; A magyarnak Istentől való
joga magyarnak maradni bárhol
a világba!
