Itt állok el?tted, a kezemben papírlapok,
a zöld gombra tekintek, elgondolkodok.
Fantáziám kalandozik a rég múlt id?ben,
ahol még nem ismerték a másolási titkot.
Az els? ember, aki sziklába véste rajzát,
a mindennapi életének gondját és baját.
Az utókor szavára nem érzett késztetést,
nem gondolt el?re, nem várt elismerést.
Az els? pergamenen a kezdetleges bet?,
ma él? embernek, írásnak nem min?sül.
A kor akkori embere a jöv?nek szánta,
de még nem gondolt a sokszorosításra.
Az els? írnok, aki indigóval írta levelét,
tollát tintába bemártva rajzolta a bet?t,
els? gondolata talán az lehetet, egyszer
kell megírnom csak ezt a hosszú levelet.
Az els? stencilgép hangos zakatolással,
másolta a megírt lapokat, ahogy kellett,
több példányban. Festékes volt minden,
nem számított, segített, a fontos ez volt.
Az els? fénymásoló nagy sikert aratott.
Egyszer? programmal indították útjára,
a lehet?séget az ember benne meglátta.
Többet akart, munkáján még könnyíteni.
Egyet viszont elfelejtett, minden feln?tt
egyben gyermek. Itt ne mosolyogj azért,
mert gyermeket írtam, hisz amíg élünk,
leckét kapunk, kisdiákként megtanuljuk.
Az id? múlik, rohan, az élet lohol utána,
megállást senki nem parancsol már neki.
Fürkészve figyelem a modern nyomtatót,
mi felidézte bennem a tanulatlan nebulót.
Szemem könyörög. Csak másolni akarok.
El?veszem a használati útmutatót, el?bb
csak nézem, és lassan elkezdem olvasni.
Itt állok el?tted, kezemben a papírlapok.
Legutóbbi módosítás: 2008.07.16. @ 14:24 :: Lénárt Anna