Kőmüves Klára : – vasárnapi –

(1)
Feltámadt a szél, mi por helyett avart kavarva
jár, s én fennhéjázónak képzelem a fák fölött
tekintetét, míg egyik kezem a földből pásztor-
táskákat gyomol, és a másik erősen szorít
a homloknál kapucnimon.
(2)
Kész szerencse most, hogy nincs hideg,
a járdákon is napsugár derül, órát saccolok
– úgy tíz lehet körülbelül. Pulóver le, csuklótól
könyékig garbóm gyűrve fel – mögöttem jó
kutyám hasal a lágyszárú növényeken.
(3)
Meguntam. Mára ennyi. Jogom van délig
semmi mást se tenni. Délután pedig, ha
Isten úgy akarja, égboltot bámulok majd
tarka plédekbe csavarva.

Legutóbbi módosítás: 2020.10.04. @ 17:30 :: Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 651 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))