Vőneki Adrienn : Szabadság

 

 

… akkor felém
fordult és ezt súgta nekem:

„Először csak a tiszta eget akartam látni,
a talpamon érezni a nyári szellőt.
Látni a várost felülről.
A kis utcáit, a kifordult útjelzőtábláit,
a firkákat a tűzfalakon.

Hallani akartam a légmozgás
mezítlábas surranását két szint között,
a fülemen érezni nyár forró sustorgását.
Tudni akartam, hogy miről beszélgethet
az az idős házaspár a téren, megállni egy kicsikét
és élvezni a zeneiskolából kiszűrődő zongorát.

Csak ennyit akartam, mielőtt megérkezem.”

 

Nem ismertem őt. Ő sem engem.
De átadtam a valódi üzenetet,
mielőtt egy tragédia híre terjedne
az interneten.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette > Vőneki Adrienn
Szerző Vőneki Adrienn 62 Írás
Szabad vagyok, akár a verseim