… akkor felém
fordult és ezt súgta nekem:
„Először csak a tiszta eget akartam látni,
a talpamon érezni a nyári szellőt.
Látni a várost felülről.
A kis utcáit, a kifordult útjelzőtábláit,
a firkákat a tűzfalakon.
Hallani akartam a légmozgás
mezítlábas surranását két szint között,
a fülemen érezni nyár forró sustorgását.
Tudni akartam, hogy miről beszélgethet
az az idős házaspár a téren, megállni egy kicsikét
és élvezni a zeneiskolából kiszűrődő zongorát.
Csak ennyit akartam, mielőtt megérkezem.”
Nem ismertem őt. Ő sem engem.
De átadtam a valódi üzenetet,
mielőtt egy tragédia híre terjedne
az interneten.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:01 :: Vőneki Adrienn
