(Vonul-tolul egész tömény
csapatban a fűszernövény,
földből szökken föl az égig,
ízek, s illatok kísérik.)
…
CITROMFŰ
Fehérvirágú, évelő növény,
nektárt bújtat mézelő méh ölén,
teája a kórt lágyan öli meg,
ideget nyugtat és beteg szívet,
a saját maga erejében hisz
a szesztől boldog karmelita víz,
nem gondolja, hogy nélküle kihal,
de kedveli az illatszeripar,
ha kúrálni kell, sose kesereg,
a lóbalzsam is beleszeretett,
íz-illatát tagadni nem meri,
s a hal, a szárnyas, vadhús kedveli,
sok étek végén ő zárja a sort,
egy esztendőt az év fagylaltja volt,
bár bevallani aligha meri,
hogy sörbet tea, s vermut kedveli,
cserépben is nő, mégis ritka kincs,
bár házasodna, méltó párja nincs.
