Hurrá, megyünk Ausztráliába!
Amikor a lányomék Aotearoa-Új-Zélandra költöztek, kissé epésen kérdeztem: „Messzebb nem találtatok?” Brassótól távolabbi hely ugyanis csak a Csendes-óceán közepén található. Akkor azzal vigasztalt, nézzem a jó oldalát. Onnan már csak közelebb jöhetnek. Tamáskodásom (tőlük kitelik, hogy a Holdon kössenek ki), nem vált be, így életük következő állomása Melbourne lett, Viktória Állam fővárosa, amelynek valamivel több a lakosa, mint Aotearoa-Új-Zélandnak. Tényleg közelebb van, el kell ismernem, nemcsak kilométerekben mérve, hanem kettővel kevesebbszer is kell átszállni a repülőn. Azt az ötvenkét órás utat, amellyel első alkalommal eljutottunk hozzájuk, azt senkinek sem kívánom.
Unokánkat látni a világ végére is elmegyünk, s Melbourne csak huszonegy óra! Tehát megyüüünk! Na de mi, kalandok nélkül? Tehén és gatya!
Pedig olyan simán indult az egész! Mivel Zita tours sem tudott olcsóbbat találni, irány a Micomis utazási iroda, s ha valami közbejön… Mert erre fel kell készülni! Ami biztos, az biztos! Ha tényleg közbejön valami, ők könnyebben tudnak intézkedni. Így valamivel több, mint fél évvel elutazásunk előtt megvesszük a repülőjegyet. A Qatar Airwaysnek találtuk legjobbnak az ajánlatát.
Már közeleg az elutazás napja, alig egy hónap van hátra, egyre gyakrabban képzelem el, amint újra találkozom unokámmal, amikor lányom azzal fogad, na, mivel jövünk hozzájuk. A képére kiül az akasztófahumor jele. Értetlenkedésemet látva, rákérdez:
— Ti nem néztek híreket?
Nézi a rosseb. Ezért nem szenvedek depresszióban. „Megcsalta, ellopta, elsikkasztotta, megverte, megölte, megerőszakolta, bezárták, vihar, árvíz, földrengés, tzunami, leégett…” Mit nézzek rajta? Ha kész lesz az autópálya Brassó és Magyarország közt, meg a repülőtér… Amikor arról lesz szó a hírekben, megígérem, mindkettőt megnézem.
A lányom felvilágosít, az öbölviszály legnagyobb vesztese a Qatar Airways… A szomszédos arab országok kizárták légterükből a katari légi közlekedést, és ultimátumot adtak… Állítólag a katariak terroristákat támogatnak és beleszólnak a többiek belügyeibe, valamint Iránnal szövetkeznek… No, én nem igazán értem a dolgot. Miért haragszanak jobban Katarra, mint Iránra? Még katari születésű öngyilkos merénylőről nem hallottam, de a 2001 szeptember 11-ikei terrortámadás tizenhét végrehajtója közül tizenöt szaudi volt, és az ultimátum tizenhárom feltétele közül tizennégy beleszólás katar belügyeibe, az Al Jazeera hírügynökség betiltásával az élen… Nos ezért (is) nem foglalkozom a politikával.
Azért sem nézek TV-t! Inkább naponta utána nézek a Bukarest-Doha és a Doha- Melbourne járatoknak. Egyelőre — mint a cigány a viccben: egy kis kerülővel, bíró úr — Irak és Szíria fölött járnak még a katari repülők, csak az indulás időpontja változik nap, mint nap. Az ultimátum három nappal indulásunk előtt jár le, majd a katariak kapnak még két napot. Igaz, mi személyszállítóval repülünk, de az oroszok is lelőttek egyet az ukrán válság idején…
Kolléganőimnek színesen ecsetelem a lehetőségeimet — a cinizmus segít a túlélésben — végül megúszom verés nélkül. Eljön az indulás napja. Feleségem táskája nélkül indulunk el, abban a pénz, a vízumok, a repülőjegyek, az útlevelek… Már a taxiban robogunk, amikor nekem feltűnik, mennyire lezser az asszony. Visszafordulunk, ez állítólag szerencsét hoz (vagy mégse?), s még elérjük így is a reptéri buszt.
Az adrenalinbomba nálam megteszi a hatását, és tengeribetegség környékez már Felső-Tömösnél. S csak ezután jön a Predeáli-hágó… Erősen szédülök, hányingerem van, és egyre rosszabb. A sofőr mentőt akar hívni, én úgy döntök, mégse infarktus, se sztrók, mert a pulzusom normális. Egy benzinkútnál megállunk, hányni nem tudok… Végül csak megérkezünk a reptérre. Ott a rosszullétem tíz perc alatt elmúlik. Soha ilyen kalandom nem volt, inkább egyike voltam azon keveseknek, akik egy viharban (tengeren) megúszták hányás nélkül. Csak a kezdet nehéz, egy ideje haverjaim mondogatják, hogy néha-néha pillantsak a személyimbe…
Végül megérkezünk Dohába épen, és idejében. Ellenőrzés, ez már így van rendjén egy reptéren, nem vagyunk Aotearoa-Új-Zélandon, és úti célunk nem Picton. Az már kevésbé van rendjén, hogy nadrágszíjamat levetetik velem, mert van benne fém, és az ellenőrző kapu túlsó oldalán már nem kerül elő. Állok, fél kézzel tartva a gravitációs erő hatásának épp eleget tenni készülő nadrágomat. A hölgy az ellenőrzőponton érdeklődik, biztos volt-e nadrágszíjam, én meg elég epésen kérdem, engedjem-e el, amit a kezemben tartok. Nem kíváncsi mi történne, ha igent mondana. Leállítják az ellenőrzőpont működését, belenéznek… Nincs. Végül valaki megtalálja, ledobva valahol. Egyik előttem levő gyűjtögethetett, szerencsére nem kellett neki két nadrágszíj… Igazán vicces lett volna végigmasírozni a B termináltól a C-ig (több száz méter) nélküle. Ugyanis a vonatot, amivel mehettünk volna, nem találtuk meg, csak amikor odaértünk. Fenn robogott az emeleten. Újabb ellenőrzés, várunk a beszállásra, elő akarom venni a könyvemet, amelynek olvasását megkezdtem Bukarestben. Az meg is van, de a szemüvegem nincs… Mindent kiszedek a hátizsákból, a felségem is még egyszer. Nincs meg… (Melbourneben megtaláltuk ott, ahol mindketten kerestük).
Az Airbus 380-ason kiderül, hogy a szemüveghiány nemcsak az olvasás lehetőségétől foszt meg, hanem a „Tv-nézéstől” is. Annyira közel van a monitor, hogy zavar, nem látom tisztán, ahhoz szemüveg kellene. Pedig a munkában ritkán veszem elő… Csakhogy itt gyér a fény, és tudom, túudom, időnként bele kellene pillantanom a személyibe. S az út több, mint tizennégy óra. Jajjj… Ezt már a derekam mondja, amelyik már otthon jelezte, hogy nekem van olyan testrészem, vegyek már létezéséről tudomást. Mindegy… Főleg, hogy várt az unokánk! Minden kaland feledve! Hurrá, Ausztrália, itt vagyunk!
Bevezető — ellentmondásokkal
Jóformán meg sem jelent a Jártunk különös világunkban, s máris azt kérdezték tőlem az olvasók, hogy mikor jön a következő? Hát most…
Meg hogy legközelebb hova? Hát a kenguruk földjére. Miért éppen oda? A célpontot nem én döntöttem el… Lányom — s még fontosabb, az unokám — oda költözött, s ha látni akartam őket… Feleségemmel, feláldoztuk magunkat, s oda utaztunk, egy szintén különös világba. Ha az ember a földgömbre pillant, azt hinné, hasonló, mint Aotearoa-Új-Zéland. Nem, ez egy harmadik különös világ…
Első kérdés, ami talán meglepi az olvasót: valójában mi is Ausztrália? Hogyhogy mi? Hát a kontinens-ország. A negyedik (ötödik, hatodik, hetedik) kontinens. A legkisebb. Már a’felől sincs teljes egyetértés, hogy hány kontinens van. Afro-Eurázsia, Amerika, Antarktisz, Ausztrália ez négy, a másik véglet Afro-Eurázsiát három, Amerikát két másik földrészre bontja, így hetet kapunk: Afrika, Európa, Ázsia, Észak-Amerika, Dél-Amerika, Antarktisz, és Ausztrália.
E felosztás-vitán túllépve hiába támad az illúziónk, hogy megoldottuk a feladatot azzal, hogy Ausztráliát nem érinti ez a felosztás, hiszen az előbb csak Afro-Eurázsia és Amerika határait boncolgattuk-osztogattuk. Anglia például Európához tartozik-e, vagy sem? S Oroszország Európában van-e vagy Ázsiában? Egyiptom egy kontinensen fekszik, vagy kettőn? (Lásd Sinai-félsziget).
Ausztrália politikai határai magában foglalják Tasmániát és több apróbb szigetet is. De melyiket még? Talán segít a geológia? Ebben az értelemben vizsgálva kiderül, hogy Új-Guinea és az őket összekötő úgynevezett kontinentális self is hozzá tartozik.
A földtörténet során számos tenger(óceán)-szint változás történt. E részek többször egyetlen összefüggő szárazfölddé álltak össze (regresszió) illetve a tengerszint emelkedések többször is elöntötték a selfet (ez a mai állapot is — transzgresszió). Emiatt e geológiailag értelmezett kontinensnek az állat és növényvilága nagyon hasonló, és jelentősen különbözik a tőle régebben elvált Indiától, Dél-Amerikától, Afrikától, a mára jégborított Antarktisztól valamint Zeelandiától, az „elsüllyedt földrésztől” (melyből már csak az Új-Zélandi szigetek maradtak fenn). E földrészek együtt képezték a déli őskontinenst, Gondwanát, amely százhuszonöt millió évvel ezelőtt darabolódni kezdett. 95-90 millió éve vált el Ausztrália, Zeelandia és Antarktisz, 83-75 millió éve Zeelandia, míg nagyjából negyven millió évvel ezelőtt Antarktisz elkülönülésével, és délre húzódásával alakult ki az Ausztrál kontinens, más néven Sahul, mely Új-Guineát is magában foglalja.
Földtörténeti értelemben még nem is olyan rég, a Pleisztocénben, volt olyan periódus, amikor még száraz lábbal lehetett Dél-Ázsiából ide eljutni a mai, szűkebb értelemben vett kontinensre. Az őslakosok is gyalog (nem pedig úszó alkalmatosságokon) jutottak el Ausztráliába 42-48 ezer évvel ezelőtt.
Attól függően, ki milyen szemszögből nézi (politikai, geológiai vagy más) és mit kapcsol hozzá, Ausztráliát megtaláljuk Óceániában, Makronéziában, Sahulban, az Ausztrál (földkéreg)lemezen, Ausztrálineában, a tulajdonképpeni kontinentális Ausztráliában, Ausztrália Szövetségi Államban (Tasmániával együtt)…
Ausztrália egy szövetségi állam, amely hat államból áll, amelyik a következő nyolc: Tasmánia (fővárosa Hobart), Új-Dél-Wales (NSW), fővárosa Sydney, Qeensland, fővárosa Brisbane, Dél-Ausztrália (SA), fővárosa Adelaide, Nyugat-Ausztrália (WA), fővárosa Perth, Victoria (VIC), fővárosa Melbourne. E hat állam mellett van még két szövetségi terület: Az Északi Terület (NT), fővárosa Darwin és Ausztrál Fővárosi Terület (ACT), amely az államszövetség fővárosának, Canberrának a közvetlen környéke. Az utóbbi két terület államként működik, egy kivétellel: bármely törvényt, amelyet e területek Parlamentje meghoz, azt a Commonwealth Parlamentje felülbírálhatja, módosíthatja és visszavonhatja, tehát nem egészen függetlenek.
Ausztrália a legkisebb kontinens, de a tévhittel ellentétben alig 10%-al kisebb Európánál (Antarktisz mindkettőnél nagyobb). Ennek ellenére (a gyakorlatilag lakatlan Antarktiszt leszámítva) a legritkábban lakott földrész, a Föld lakosságának csak mintegy fél százaléka lakik itt (24,5 millióan), alig van több lakosa, mint Romániának.
Ausztrália a legek kontinense: a legkisebb, legalacsonyabb, legidősebb, legszárazabb, leglefolyástalanabb, legjégtelenebb (jégtakaró mentes), a legkülönösebb állat- és növényvilággal rendelkező, legtávolabbi (Európához képest), valamint a legutoljára felfedezett lakott kontinens (Antarktisz nem lakott). A fehér ember csak 1606-ban tette ide a lábát. Itt lakik a Föld bizonyítottan leghosszabb ideje ugyanott lakó kultúrája, az aborigéneké.
Jártunk Ausztráliában… Elég ködös megfogalmazás. Tényleg jártunk ausztrál földön, méghozzá Victoria állam fővárosában, Melbourneben, sőt Port Douglasban (Qeenslandben) is. Aki járt Brassóban, látta Európát? Egy hónapos utunk után leírhatom, legfeljebb belekóstoltunk e kontinens-ország két nagyon piciny szegletébe, és láttuk repülőből. Most már tudjuk, miért nevezik a vörös földrésznek. Az ausztrál sivatag fentről nézve vörös, mint a Mars bolygó. Színét a talajban található vasvegyületek adják, amelyek akár a rozsda, vöröses színűek. Már ez a látvány is meglepetés volt. Ugyanis az ausztrál sivatagot folyók szelik át. Amerre átrepültünk, mindenhol utak hálózzák be, és még tízezer méter magasból is feltűnt a ritkás növényzet. Nem kopár, mint az arab sivatag.
Legutóbbi módosítás: 2017.08.15. @ 11:11 :: Vandra Attila