Böröczki Mihály - Mityka : VERSDALOLÓK

A könyvheti bemutatómon megzenésített verseimet játszották a barágtaim!

 

                                           Zsapka Attilának

                                           Vadkerti Imrének

 

Amikor a betű öleli a kottát,

az ég elereszti minden földi foglyát,

ostort pattogtatva, vagy suttogós halkan,

szavak pőre hátán lovagol a dallam,

még a fűszálak se kívánhatnak többet,

amikor az élő zöldbe gyönyörödnek,

hullámol a szótag, peng a gitár húrja,

 toll és érző ujjak szele égbe fújja,

fonodoló testük pörén hull alája,

s szemérmetlen hévvel zuhannak a nászba.

Legutóbbi módosítás: 2017.06.10. @ 06:41 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.