*Szabó T. Anna befejezetlen soraira
*„…Hogy őt, az embert, a lényt, a fényt,
fázó gőgjében meg ne lássák,”
szárnynak magára terítette
vágyait rejtő éjpalástját…
Azt hitte, így már láthatatlan,
szállt ibolyakék szenvedéllyel,
de jött a hajnal, feltárta titkát;
szárnyaszegetten sír az éjben.
Legutóbbi módosítás: 2017.03.07. @ 17:14 :: Gősi Vali
