Megrémülve az ívüket csodáltam,
pont hárman szálltak szép egymásutánban,
a szarvuk megnyúlt fénybe ütközött,
s csak siklottak a nyűtt aszfalt fölött..
Megmártózódtak március havában,
az ágak feszes, rügylő illatában,
és engedékeny porrá lett a rög
a lecsapódó patáik mögött.
Az iramolás röpke semmiség volt,
de csodájukra rámeredt az égbolt,
a Nap szerint jó tizenegyre járt,
a csönd minden zajt lágyan kétfelé tolt,
az útra rámaradt a nyurga, szép folt,
s a szél magára húzta a határt.
Legutóbbi módosítás: 2017.03.20. @ 09:29 :: Böröczki Mihály - Mityka
