Boér Péter Pál : Vetésforgó, forgó vetés…

 

— Gyerekek, ma egy nagyon rég élt emberről, Julius Caesarról tanulunk, helyesebben a neki tulajdonított „Alea iacta est” szállóigéről. Zsuzsika, miért nézel olyan elborzadt szemekkel?

— Tanár úr kérem, ilyeneket soha nem mondott a kutyám…

— Szóval Caesarnak hívják az ebet. Nem róla beszélünk, ez egy római császár volt.

— De csak júliusban?

— Nem szeretnék belemenni a ilyen részletekbe, kislány. Hosszú! Egészen más naptárt használtak, azt sem tudom pontosan, mikor született. Akkor még az uralkodók születési időpontját sem jegyezték fel, csak a halálukét. Egész máshoz kapcsoltak mindent. Alig lehetne kiszámítani…

— Tanár úr kérem!

— Mondjad!

— Akkor a halálukat ki lehet számítani?

— Csak az időpontot visszamenőleg, kisfiam, de térjünk vissza az említett közmondáshoz.

— Ne térjünk, még ne, mert ez olyan furcsa!

— Drága jó Lajoska, most az egyszer megúszod intő nélkül. Akkor beiktatunk egy rövid lazító szünetet, hogy az értetlenkedést eloszlassa ez a szöveg. Természetesen így nem érthető, mert nem magyarul, hanem egy egészen másmilyen nyelven hangzott el. Tehát kezdjük el a lazulást! Három gyerektől szeretném megkérdezni, mi a kedves édesapjuk hobbija. Osztály, kérem, emeljék fel azok a kezüket, akik apukájának van hobbija! Érdekes, azt gondoltam többen lesznek.

Az osztályban egyetlen gyerek emelte fel a kezét.

— Nagyon drága, tanár bácsi. A nagyanyám lakását kellett eladnunk, hogy vehessünk egyet, mert apukám nagyon szeretett volna Kardosékhoz képest nem egy lecsúszott senkinek látszani. Ők vettek egyet.

— Hobbit?

— Igen, sóval darált forrásmintákat kerekít a tulajdonos beleegyezésével.

— Irénke, ezt meg én nem értem, bizonyos idegen nyelven beszélsz. Én nem egy borzalmasan drága szerkezetről beszéltem.

— Nagyon furcsa, tanár bácsi, rá van írva, hogy Pancseroszkóp.

— A „hobbi” ezek szerint a cég neve lehet. Na elmagyarázom nektek, fel is írom a táblára, ez egy angol szó, azt jelenti, hogy kedvenc tevékenység. Ilyenjük van a drága édesapátoknak?

Erre az osztály gyerekének összes keze — általában kettő volt nekik — a magasba emelkedett.

— Nyújtózkodtok, nyújtózkodtok? No, az nagyon egészséges. Tomikám, az édesapád mivel szeret foglalkozni?

— Tanár úr kérem, ő fejt.

— Keresztrejtvényt?

— Igen.

— Nagyon becsülöm édesapádat! Mindig a csodáltam a tetteikben konzervatív embereket, akik nem álltak be a trend — milyen csúnya magyartalan szó — sodrásába, és az értékekkel törődtek. Tehát édesapád rejtvényújságokat fejt. Minden tiszteletem!

— Nem, tanár úr kérem. A fater állandóan elüli a számítógépet, anyuval nem tudunk még a közelébe sem jutni, mert a papa rögtön felcsattan.

— Most még jobban tisztelem. Szóval képernyőről képes olvasni? Pedig az egyesek szerint fárasztóbb, mint papírról. Szerintem nem, mert fel lehet nagyítani a betűket, de ezt most ne halljátok meg gyerekek! Csak azért teszi, hogy ti, anyukátokkal együtt a természet lágy, vagy kemény ölelésében sportos életet élhessetek, fussatok, nézegessétek a faleveleket, meg ilyenek.

— Aha. Sosem gondoltam volna az öregről, de most akkor megtudtam. Köszönöm tanár bácsi! Azt nem mondtam, hogy minden este szilvázik is, ő szilvóriumnak nevezi.

— Tisztelettel meghajlok nagysága előtt, puszta példamutatásból, egészséges, folyékony növényi táplálkozásra szoktat titeket.

— Az én apukám is fejt, tanár bácsi.

— No, papírból, vagy képernyőről?

— Egyáltalán nem így csinálja. Munka után a haverokkal elmegy a klubba — irodának is szokta nevezni — és akkor ott fejtenek. Borfejtésnek hívja, pedig anyu meg merne esküdni, hogy minden mást is vedel. Este hazajön, körbekergeti a mamát az egész házban, nekem meg úgy kell tennem, mintha nem látnék, nem hallanék semmit.

— Soha nem gondoltam, hogy ilyen példás emberek a szüleitek, egyre jobban örülök, hogy az osztályfőnökötök lehetek. Édesapád az alkoholizmus ellen küzd. Már-már Don Quijote harcot vív, a környezetéből megpróbál mindenkit leszoktatni, és átirányítani az egészséges borfogyasztásra. Titeket önfegyelemre tanít, mert az élet anélkül nem megy. Sárika, nálatok mi a helyzet?

— Az én édesapám fejt.

— No, mennyi fejtő! Szenet? Bár az lehetetlen, a munka nem lehet hobbi.

— Ő tehenet fejt. Este szokta így mondani, reggel azt mondja fej. Szeret fejni, mert a fejőnők olyanok, mint a mosónők, korán halnak. Azt mondja apukám, mind kihaltak, és most egy nagy tehénvállalatnál bio-tejkitermelő. Esténként gyúr, megiszik egy fél liter pálinkát és egy liter bort. Szerinte ez kiváló antioxidáns.

— Csodálatos! Édesapádnak a munkája a hobbija. Boldog az az ember, aki ilyen szerencsés életet él, és annak a gyermekei is, akik láthatják ennek a gyümölcsét. Hiszen tej, élet, erő és egészség. Pálinka! — a tanár hangja egy kicsit elbizonytalanodott. — Sterilizáló — vágta ki. — Bor, bor, borzasztó dolog lenne, ha nem lenne borz… Nagyon kedves állat, de a folyékony ital is csupa vér és egészségképző.

Samuka, a hátsó padból, mint egy adóellenőr, vámhivatalnok, vagy bírósági jegyzőkönyvíró, gyűjtötte az információkat, majd megszólalt.

— Tanár úr, megtudhatnánk a maga hobbiját is?

— Ó hogyne, drága gyermekeim, de talán előbb le kellene vezetnünk az órát… Mégis engedek az erőszaknak, megmondom, nekem ez a mondás, az „Alea iacta est” a hobbim. Már évek óta folytatom. A kiskertem tele volt elvetett kockákkal, ugyanis a latin szöveg magyar változata, „A kocka el van vetve”. Valaki egykoron igen jó termésről mesélt, de csak hitegetett. Ha a kocka el van vetve, jól kell öntözni, és kikel magából… Azt nem mondta meg, hogy az ilyesmit nem vetik, hanem ültetik, esetleg dugványozzák. Ma reggel, szokásos másnaposságom után — elnézést, minden nap után egy másik következik, arra céloztam —, éppen, hogy a fejem nem vertem a falba. Felkapáltam a kiskertemből nyolc zsák odavetett dobókockát, és kihajítottam az összes palántát, virágot meg ilyen zöldellő, tudjátok miket. Beültettem teraszomat térkockákkal, várom a jó termést.

Samuka jegyzetelt.

— Tanár úr, maga kilóg a sorból. Nem fejt, hanem fejtelen, vagy fejetlen fejtő.

— Ö, ö, ö… Samuka, ha így folytatod, holnap téged kérdezlek ki Julius Caesarból. Arról is, amit fel sem adtam.

— Rendi tanár úr, kezet rá! Órák után megyek, felmérem a helyzetet. Felezünk, menedzselem a vetést, és garantáltan sikerfejtésre számíthat kockaéréskor. Addig szerezzen be jó néhány fejtőt és fejtőnőt!

Legutóbbi módosítás: 2017.02.03. @ 12:00 :: Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 755 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/