Schmidt Tibor : Apokalipszis most (Változat)

Nyomtatás

Nincs még elég a tankok mosolyából
A hernyótalpakon sikoltó félelemből
Golyókon süvítő halálból
Szögesdrót ketrecekből
Térdre rogyó templomokból
Szétbombázott
Kórházakból iskolákból

Narancsos forradalomhoz
Nem elég a győzelem
A fanatizmusról lerobbantott tudatot
Lehetőleg olcsón
Kis veszteséggel
Pacifikálni is kell

Elszabadultan szabadítanának
Felszabadítanának
Tábornokokat politikusokat gondoktól
Megszabadítanának
Az olcsó terminátorok
Mert nem fáradnak félnek
Nem remeg kezük:
Sok száz méterről is pontosak
Nem zavarja őket lelkiismeret
Hideg vagy meleg
Sem a bajtársak elveszítése
S ha elesnek
Nem sírnak utánuk
Árvák özvegyek

Ám leplezetlenül ők sem lőhetnek
Harcképtelenekre
Sebesültekre
És arra aki
Megadja magát

De minden fejlődik
A hazugság
És a kettős mérce is finomul
– Akár bizakodhatunk is
Hogy a drónok
Nemsoká megkülönböztetik majd
Az emberi vért
És a paradicsomszószt
És nem fordulnak vissza
A gyászoló asszonyokat is
Megölni

Koldusnak kenyeret vet és
Szaporodik az ember
Miközben a világ embertelenedik
Az Apokalipszis lovasai nyergelnek
Trombitáikat tisztogatják az angyalok
Isten meghajol a színpadon
Lucifer behúzza a függönyt

Ahol demokrácia van
Ott választás is
De a szavazófülkékben
Nem duruzsolnak Cassandrák
Ott nem kell az acélszörnyek pofájába nézni
S a polgárok otthon médiacsákányoktól lobotomizáltan
Nyugodtan nyúlhatnak
Következő sörükért