Seres László : Ismeretlenül

(Altató-fohász felnőtteknek)

 

 

 

“Altass el suhanó szépség.
Mesélj hozzám hajolva,                   – szerintem jobb volt az első változat “fölém hajolva”, többet is mond, és hát a negyedik sor szemfedele miatt is jobb lenne
mintha a búvó Nap és Ég
a szemfedelem volna.
Lehetsz angyal, vagy boszorkány,
többé már el nem hagylak.              – inkább ő ne hagyjon el téged
Jégbe fagyott, vad éjszakán             – a jégbe fagyott és a vad éjszaka számomra ellentmondásos
testemmel betakarlak,

——————————————————–
hogy feltüzelt csatornáim
vérerek eresztékén                         – ettől az ersztéktől nem tudsz szabadulni, ami nem hangzik rosszul, de szerinted mit jelent? van az érnek eresztéke?
velem légy, míg kiviláglik
a látóhatár szélén.                          – ez a négysor így kicsit prózai, és az első tagmondat nyelvtanilag sem igazán stimmel

——————————————————-


Így őrzöm álmaim rólad,
míg szemem elnehezül. 
S várni foglak újra holnap. 
Este. Ismeretlenül.”                         – szerintem jobb volt az előző változat utolsó négy sora

————————————————————————–

Kedves Laci! Az első négy sor és az utolsó négy sor még csak-csak, de ami közte van, az nagyon nem. Az angyalosdi-boszorkányosdi elcsépelt szófordulat, ahogy a földöntúli álom is. Aztán… ha azt kéred, hogy hajoljon föléd, hogyan takarod be a testeddel? A tüzeléses rész pedig… hát nem tudom… nekem valahogy nem illik stílusban az említett négy sorokhoz. Plusz jégcsatornának hogy van zubogó eresztéke? Sajnálom, ezt így a naplóba javaslom. Üdv: Zsó

Kedves Zsó!

Tuudom, sok minden megyarázatra szorul, lehetnek értelmezési kérdések a versben  az általad felvetettek szerint. De azt gondolom, hogy minden átgondolható, s átalakítható kis műhelymunkával a szerkesztők és a szerzők közt. Erre szolgál a korrektúra, ami igencsak jól működik a Toronyban is, hála a Szerkesztők áldásos munkájának. Ezért igénylik is a szerzők, s így magam is e  tevékenységet. Persze van, ami már nem javítható, vagy sok vele a munka. Én megértő vagyok mindenben, s köszönöm is a lehetőséget, ha erre sor kerül. 

A felnőtt “Altatóm” lényege nem változik, ha az inkriminált részeken javítok, s ismét felkínálomelbírálásra, azt gondolom itt a kijavítás érzékelhető lesz általad, hogy dönteni tudj sorsáról.

Köszönettel: Slaci 

—————————————————————————-

Próbáltam kicsit átírni, idehozom megmutatni, persze nem mondom, hogy ettől nem lehet jobb (s a hétszótagos sorokból nyolcszótagosak lettek), nem is inkább a megoldást, inkább az irányt szeretném mutatni vele….

Altass el suhanó szépség.
Mesélj fölém hajolva,
mintha a búvó Nap és Ég
a szemfedelem volna.
Lehetsz angyal, vagy boszorkány,
maradj velem, el ne hagyj ma,
jégbe fagyott vérereim
tüzeld fel, kapjanak lángra.
Lázas testtel betakarlak,
szeretkezzünk virradatig,
míg a látóhatár szélén
egy újabb nap közelít.
Őrzöm álmaimat rólad,
ahogy szépséged rám vetül
s minden éjjel várni foglak,
újra, ismeretlenül.

Üdv: Zsó

 

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.