Marthi Anna : Légydara

Ma álmomban minden szó papírra lobbant

hajszálak lenge függönyén át, könnyedén.

Hozzád szóltam újra, árnyakkal viaskodva

egy lyukban, hitem fényesarcú ablakodban

mégis elárasztott a szívsarokban. Te bent

és kint is szabadon kószáltál gondolatodba

font léptekkel, fel is húztam szócsizmámat

hogy veled félúton találkozzam. Valósággá

járjuk versek útjait, mielőtt légydara kényes

orrunkra hullna, átugorjuk együtt korlátaink.

Legutóbbi módosítás: 2016.11.20. @ 21:20 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak