Boér Péter Pál : Politikai szemle

 

A strucc, zsebre vágott átmeneti haliszonyában, kopasz nyakát fejestől beültette a földbe, ami a gyökér lett, de csak később jött rá, hogy eme logika szerint ő maga a növény.
Telt, múlt az idő, úgy saccolta, már négy napja van búvóhelyén, s mert lélegzetvisszafojtva rettegett, ettől ijedt meg ismét olyan nagyon. Négy napig nem lehet nem levegőzni! Egy óvatlan mozdulat ösztöne futotta át idegrendszerét, de a búvóhely-föld erősebbnek bizonyult. A feje beszorult. Ő maga, lassú, apró struccokat kezdett képzelegni. Szeretett volna visítani, de még a tojáshéjban megtanulta, hogy a visongás különösképpen veszélyes. Néhány gyümölcs pottyant le fájáról, de szét is loccsantak a földön a strucctojások.
Egy arra járó, gyanútlan tüskés kecsege, mentő szándékkal oldalba bökte, hiszen negyedórája figyelte, mert valójában csupán azóta homokozik. Féltette, hogy belefullad saját tengerébe, aztán el is szégyellte magát. Ő, aki a sivatagban mászkál, mit félt jobbra, balra másokat. 
A strucc, már nem tudta önmagát meghatározni sem madárnak, sem növénynek, de tojásnak sem. Nagy rántással repítette ki kedvenc homokjából beszorultnak vélt fejét, mely kicsit megnyúlt. Fellélegzett. Épp idejében, már a bőrlégzése is kiapadt, mint tüskés kecsegénk tava.
Körbenézett, megnyugodva indult tovább, ám mikor letekintett, rémületében környezetének még annyit kiáltott: “Beköltözöm a homok alá, mostantól bujkáló krumpligumó leszek, és csak lefelé növök.”
Elájult, a kecsege locsolja, abban reménykedik, ha magához tér, végre elhúzza a csíkot az általa elfoglalt sivatagból. Kopoltyúja úgyis elszáradt, már egyenesen tüdőtágulása van, a strucc pedig túl nagy kukacnak, hogy bekapja.
Legutóbb szerkesztette - Boér Péter Pál
Szerző Boér Péter Pál 751 Írás
Nagyváradon születtem, 1959-ben. Nem mondhatnám, hogy kesztyűs kézzel bánt volna velem az élet, de még a szorítóban vagyok! Családtagjaim hiperoptimistának tartanak, azt hiszem nem véletlenül. A humort – ezen belül a szatírát, abszurdot – és a romantikát egyaránt kedvelem. Empatikusnak, toleránsnak gondolom magamat. Egész életemet Erdélyben éltem, élem. Anyám révén erősen kötődöm a székelységhez, de Ők már csillagösvényen járnak Apámmal. Nagyon érdekel a teológia, filozófia, nyelvek, irodalom, és sok egyéb. Fiatalon kezdtem verseket írni, ám a rövid próza vált a nagy kedvenccé. Köteteim: 2010 – “Nagyító alatt” – novelláskötet 2011 – “Le a láncokkal” – novelláskötet 2012 – “A nonkonformista” – novelláskötet 2013 – “Engedélykérés”- novelláskötet 2013 – “Megtisztult ablakok” – regény 2016 – "Fenyőágon füstifecske" – regény 2017 – "Ködös idill" – két kisregény 2018 - "Szabályerősítő" (Válogatott novellák) - e-book Írásaim jelentek meg a Bihari Naplóban, a Reviste Familiaban, a Comitatus folyóiratban, a Várad folyóiratba, a Brassói Lapokban, a Reggeli Újságban, a “7torony” irodalmi magazin antológiáiban (2010-2016), a Holnap Magazin antológiájában, a Holnap Magazin nyomtatott mellékletében, az Irodalmi Jelenben, a kolozsvári Tribunaban, a bukaresti rádióban és máshol.” A világháló adta lehetőségekkel élek: Lenolaj irodalmi és kulturális műhely A Hetedik Héttorony irodalmi magazin MagyarulBabelben CINKE Holnap Magazin PIPAFÜST Szabad szalon Penna magazin Bukaresti rádió AlkoTÓház Weblapom: http://boerpeterpal.blogspot.com/