Marthi Anna : Kiengedés

…és akkor elhagyott minden erőm, kisétált kezeimből és lábaimból.

Elengedéssel adtam meg magam a legbensőbb érzésnek a szívben.

Egyetlen átélésként maradtál bennem, kitől elveszteni jó önmagam.

A letisztultságban látszólag akaratom virágot nem termett, de mégis

úgy jártál át, mint aki mezítlábon jön, de kitölti mindenem. Vágyam

vagy feltétlenebb, stabil forrósággal lettem általad ismét árnytalan,

mégis valóságossá árnyalható, egy láz, hol az én önvalón kapható.

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2016.08.06. @ 17:29 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak