Marthi Anna : Szív

Nem tudom, kevésbé őrült leszek-e, amikor valóságnak hihetsz,

és én úgy érezhetem, mint a biztonság lapátkezét, tenyeredet?

Mosollyal, eltanult bölcsességgel, szeretetbe csomagolt minden.

Emberek felé nyitottan, áldozatkészséggel, erős tartóoszlopod

körül – mint szüleik mellett a gyerek – vinném tovább szellemed.

Büszkeségem lehet végre, hisz karjaim nyugtatóján megpihensz,

és felemelkedünk egymás vonzásában, tisztába tett szerelmében.

Legutóbbi módosítás: 2016.03.04. @ 21:00 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak