Marthi Anna : Tatjanna

Nem biztos az, hogy nárcizmus a szép, el nem telve is önmagadtól.

De biztos, hogy szomorúvá tettél, mikor nem jöttél, megint egy-két

fránya dallam sírt fel bennem, az érzés újraértékelve nőtte ki hiányod.

Már nem voltam benne biztos, az fáj, hogy ígérsz, vagy a valóságom

helyett beléd vetett vágyarzenál, mikor van kivel mit, rád se gondolok,

de az ég bánatos felhőire lesek, miközben tudom, boldog vagy ott ahol.

Nincs szentimentálisan szóvá tehető kegyelem: a jelen is velem és veled

egyaránt áldott állapot, mégis azt képzelem jobb volna velem itt, de hát

ki írja akkor meg fejedben azt, amitől a lélek örökkévalósáért felbuzog?

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak