Nem biztos az, hogy nárcizmus a szép, el nem telve is önmagadtól.
De biztos, hogy szomorúvá tettél, mikor nem jöttél, megint egy-két
fránya dallam sírt fel bennem, az érzés újraértékelve nőtte ki hiányod.
Már nem voltam benne biztos, az fáj, hogy ígérsz, vagy a valóságom
helyett beléd vetett vágyarzenál, mikor van kivel mit, rád se gondolok,
de az ég bánatos felhőire lesek, miközben tudom, boldog vagy ott ahol.
Nincs szentimentálisan szóvá tehető kegyelem: a jelen is velem és veled
egyaránt áldott állapot, mégis azt képzelem jobb volna velem itt, de hát
ki írja akkor meg fejedben azt, amitől a lélek örökkévalósáért felbuzog?
Legutóbbi módosítás: 2015.12.02. @ 09:01 :: Marthi Anna