Marthi Anna : 8, perc, vers

 

 

Ha Ő szőrszálat hasogat; szűz lenne az elme;

akkor is aranyszálon lógna ma kedve a búnak,

feljebbvaló lenne a tudat, mi isten, kérdezzük –

csendes révületté liheg úszót egy nagy halász –

mindez szívben játszódó liliputi fegyver, csak-

nem képzelem, hogy -E nélkül is lehet varázs?

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.10.11. @ 11:46 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak