Megszokott utamon tétován baktatok,
szívemben friss remények, mégis hallgatok.
Ábrándozom.
Új világ hívogat, megannyi szép kaland,
léptem mégis félénk, bár lelkem gondtalan.
Elmélkedem.
Indulhatnék, nincs szükségem számvetésre,
mégsem késztet semmi sem most sietségre.
Gondolkodom.
Szerelmes szívem már indulna azonnal,
az eszem azonban egyre csak marasztal,
Tétovázok.
Bimbózó szerelmem lelkemben új tavaszt,
felhőtlen örömöt, boldogságot fakaszt,
Szárnyalok.
Legutóbbi módosítás: 2015.10.12. @ 04:15 :: Márkus László