Ruder Jana : Valahol mégis

Eredetileg egy pályázatra íródott, melyet Lőrincz Mária Magdolna festménye ihletett, ám a vers – túl hosszúra sikeredett.
Most csak csendben siratlak.
Hazudnék magamnak,
ha azt mondanám, az idő gyógyír lehet.
Engem csak a bolondok értenek.
Várok egy jelet :
valahol mégis létezel.
Talán a felhők fordulásában
vagy a zene szövetében.
Ott, ahol nincs kézzelfogható bizonyítéka
a lélegzetvételnek.
Ahol a bolygók közötti áramlásban
áttetsző minden árnyék.
Ahová, ha feljutnak az emberi sóhajok,
színes buborékká szelídülve
keringenek az univerzum homlokán,
hogy majd megpihenve az angyalok ruháján,
imádsággá nemesüljenek.
Engem csak azok értenek,
kiknek lelkében megcsontosodott a bánat,
az ízét is érzik… annak a hiánynak,
amit nem pótolnak földi Balik és Kréták,
táncoló lepkék, pezsgős vacsorák.
Lassan üszkösödik bennem a hang,
szétfoszlanak a képek.
Küzdök ellene, nem tűnhetnek el végleg.
Várok egy jelet,
valahol mégis létezel.
Talán az esőcseppek erejében,
vagy a kavicsok összekoccanásában.
Már csak csendben siratlak.
Valahol mégis létezel.
Hazudom magamnak.
Legutóbb szerkesztette - Ruder Jana
Szerző Ruder Jana 100 Írás
Somogy megyében élő, immáron 2017 októberétől... nyugalmazott pedagógus vagyok. Szeretek olvasni, s magam is írogatok. Kedvelem a szépet, a léleképítőt, a tartalmasat, az elgondolkodtatót...