Pilla S.M : Látlak

 

Kérted egyszer, de – akkor – nem jött válaszom:
“Pilla, kérlek, meséld el, szemed milyennek lát…”
Hogy milyennek? Akkor kimondom, vállalom,
Embernek, igen, téged, s úgy, mint ki szívvel jár;

ki éretten épít homokvárat, ha jó,
kinek kezében ott a kard, ha veszélyt érez…
nem titkolva gyermek énjét: valót valló
őszinte válaszát, ha tőle bárki kérdez.

Kinek két kulcsa van otthonához, mert kell
egy, hátha – nem hagyok az utcán senkit, fázik -…
kinek a hangja igazi értelmet kelt
ott, ahol már minden romlottságot burjánzik.

Ki csak egyet ad, pontosan az utolsót,
akkor is, ha nem marad magának már semmi,
ki nem divatból ereszt le annak gyolcsot,
ki zuhan, mert úgy érzi jobb ugorni…menni.

Ki úgy ölel, hogy már fáj, mert tudom, szégyen,
ahogyan imád, mint senki… tudva, nem lehet
az Egy, ki mellettem lehet akkor éppen,
amikor felelőtlenül hibákat teszek.

Nézem, mikor útja hiánytól árnyékolt.
Félek, és könyörgöm… ah, sose higgye azt, ha
lépni kénytelen: Isten, mit borítékolt…
széppel telíteni képtelen. Higgye azt, ma

élni boldogság, s van, kit neki tartogat,
mint olyan hely, hol ő rendező, és hős harcos,
ki nem képzeli, álmodja a csókokat,
hanem éli, mert a lét sugara nem karcos…

Kérdezted. Így látlak. Remélem megérted,
miért vagy olyan fontos… Nem hazudom vágyam:
kép, hol valaki színekbe ölel téged,
s te nem hívsz, de érzem… “Pilla, csakis rá vártam”.

 

Vallottál Te is, és Én is most megtettem.
Tudom, hogy mit érdemelsz, pont ezért kimondom:
higgy nekem, Mizsim, mert mindig is éreztem,
egyszer igaz lesz fentebb jövendölt kép-módom.

 

 

(2015. augusztus 22.)
© Pilla

 

Legutóbb szerkesztette - Pilla S.M
Szerző Pilla S.M 104 Írás
Szia, te Toronynak mélyen tisztelt publikuma... Szeretem a verseket, és szeretem más szemével ( is ) látni az élet fontos kérdéseit, érzéseit, gondolatait. Sok időt töltök olvasással, akkor is, ha éjjel van, és akkor is, ha a hajnalom álmosan kacsint, pislog a bokrok alatt. Realistán humanista vagyok. Olyan, akinek a kultúra, az irodalom létszükséglete. Én is írok! Körülbelül 7 éve. Azért kezdtem el írni, hogy eltereljem a figyelmemet a monoton hétköznapok nem kellemes pillanatairól, később pedig azért is, hátha másnak is ad valami érzést az őrült, és kicsit heves életmeglátásom: a negatív, vagy kevésszer pozitív érzelmi világom, s legnagyobb ihlet forrásom, a hit. Pár gondolat arról, hogy a verstan - költészet - mely irányai érdekelnek: a kötött formák, és a szabadok is. Közel áll hozzám elődjeink közül Ady Endre, Petőfi Sándor, Kosztolányi Dezső, Kafka Margit, Pilinszky János, a kortársak közül Baranyi Ferenc, Fabo Kinga, Füzesi Magda, Varró Dániel, Radnai István költészete, de ez utóbbi lista még hosszú, sok kortársra felnézek itt a Toronyban, és más irodalmi honlapon is... Pár gondolat a sajátoméról: minden versemet nagymértékben a lelkem - fájdalmam, boldogom - írja. A toll - manapság android - mindig velem van. Sokat használom, mint mondtam vagy kötött, vagy "csak úgy jön" formában. A kritikus oldalamról. Átlagos véleményezőnek, kommunikálónak - kritikusnak - tartom magamat, mert úgy gondolom, egy vélemény általában szubjektív, és ha valaki szán időt a verstanra, akkor objektív is. Sok kortárs, és "régi" verset olvasok, igyekezve (ezzel is) bővíteni verstani ismereteimet (autodidakta módon). Csak olyanhoz szólok, ami megfog, hat rám, mert ami nem tetszik, az lehet másnak tetszik, ezért miért bántsam a szerzőt egy negatív véleménnyel. Vallom: igen, minden kritikának a versre kell irányulnia, de(!) illik figyelembe venni a szerző lehetőségeit, tehetségét, képességét, tudását, és persze lelki világát is. (Ha valaki a kritikámat kéri, szívesen teszem, de igyekszem őszinte, emberi hangnemben közölni) Publikációimról egy pár szó: jelenleg, főleg az interneten jelennek meg verseim Törpilla, Pilla néven. Nyomtatott formában antológiákban vagyok (Albanegra Anya, Szerelem c. válogatásaiban - pályázaton nyert publikálási lehetőség -, és a DMK Ködlepel c. Antológiájában - meghívásra -). Idővel szeretném elérni, hogy irodalmi folyóirat(ok)ban is olvasható legyek, de addig még sokat kell tennem. A visszajelzések biztatóak, és motiválnak abban, hogy elhiggyem, van esély arra, hogy ez az álmom valóság legyen. Majd eldönti az idő, és amit az Úr nekem ajándékozott, a kitartásom, és a tehetségem. Még valami. 2014. májusában jelent meg, az Underground kiadó gondozásában, első önálló verseskötetem, Pilla Pillanatok címmel, amiben egyaránt olvasható kezdetleges, és már stílisztikában, és minőségben is magasabb szinvonalú vers is. A kiadó tág marketinges rendszerének köszönhetően, kötetem a Bookline, és a Libri webshopján is elérhető, sőt, a könyvtárak is hozzájuthatnak, országos listára kerülése lévén. Folytathatnám még, de szerintem ennyi információ kezdetnek elég. Beszéljenek helyettem tovább verseim, hozzászólásaim. Fontos: szeretem, ha az olvasó(m) jelzi, ha "tetszőt", vagy "nem tetszőt" írok, ezért arra kérem, nyugodtan használja a lehetőségeket, amivel tudtomra adhatja véleményét, mert érdekel, és szívesen fejlődnék.  Köszönöm a figyelmet, és mindenkit szeretettel várok, látok rímes, vagy nem rímes, boldog, vagy nem boldog pillanataimnál! "Pilla", alias S. Mariann