Lelkem prizmája elemeire bontva
vetíti ki lényem rezdüléseit.
Feltárta jövőm apró szegmenseit,
hol rőtszakállú manók sündörögnek,
pici szegekkel cimkéket ütnek fel
homloklebenyemre, mágikus szavakat
mormolnak szüntelen, meg nem állva.
Sikoltani sem tudok, rőtszemű gébics
tövissel öltögeti cserepes ajkaim,
sóhajnak sem hagyva helyet s poros
csilléjükben sötét alagútba tolnak,
mely végén az áldott fényt hatalmas,
csuklyás alak töri meg hirtelen.
Csorba kaszája szorgalmát mutatja.
Dermesztő hideg járja át csontjaim.
Csilingelésre ébredek, hajnalodik…
